4 Mózes 21
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Arád és vidékének elfoglalása
21 Amikor a Negev-pusztaságban fekvő kánaáni Arád királya meghallotta, hogy Izráel népe az atárimi úton közeledik hozzá, megtámadta a vonuló népet, és foglyokat is ejtett közülük. 2 Ekkor Izráel népe különleges fogadást tett az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha győzelmet adsz nekünk e nép fölött, akkor városaikat mindenestől neked szenteljük, és velük együtt teljesen elpusztítjuk!”[a]
3 Az Örökkévaló teljesítette kérésüket, és megsegítette őket, hogy legyőzzék Arád királyának seregét. Ezután városaikat elfoglalták, teljesen elpusztították, s összes lakosaikat kiirtották. Ennek emlékére nevezték el azt a vidéket „Hormának”.
A bronzkígyó
4 A nép elindult a Hór-hegytől, és a Vörös-tenger felé vezető úton haladt, hogy Edom királyságának területét kikerülje. De belefáradtak a vándorlásba, elkeseredtek, 5 és megint zúgolódni kezdtek Isten és Mózes ellen: „Miért hoztatok minket ide Egyiptomból? Azért, hogy ebben a sivatagban pusztuljunk el? Hiszen nincs itt sem ennivaló, sem víz! Elegünk van már ebből a nyomorúságos ételből! Utáljuk!”
6 Válaszul az Örökkévaló mérges kígyókat küldött, amelyeknek halálos volt a marása. Sokan el is pusztultak a kígyómarás miatt. 7 Végül a nép Mózeshez gyülekezett, és ezt mondták: „Vétkeztünk, mert az Örökkévaló ellen és ellened szóltunk! Kérünk, könyörögj értünk az Örökkévalóhoz, hogy küldje el rólunk ezeket a kígyókat!”
Mózes ekkor könyörgött az Örökkévalónak, 8 aki ezt felelte: „Készíts bronzkígyót, és erősítsd fel egy magas póznára! Akiket a mérges kígyók megmarnak, nézzenek föl a bronzkígyóra, akkor életben maradnak”. 9 Mózes így is tett: készített bronzból egy kígyót, és felerősítette egy magas póznára. Akit pedig a kígyók megmartak, ha fölnézett a bronzkígyóra, életben maradt és meggyógyult.
Izráel tovább vonul a Piszgá-hegy felé
10 Azután Izráel népe tovább vonult, és tábort vertek Óbótnál. 11 Onnan is tovább indultak, és letáboroztak Ijjé-Abárimban, a Moáb országától keletre fekvő pusztában. 12 A következő állomáshelyük a Zered-patak mellett volt. 13 Azután ismét tovább vonultak, majd az Arnón túlsó partján vertek tábort, abban a pusztában, amely már az emóriak területe volt. Ugyanis, Moáb országa és az emóriak területe között az Arnón-patak a határ. 14 Így van ez megírva az Örökkévaló Harcainak Könyvében:
„… és Váhéb Szúfában, és az Arnón-patak meredek falú völgyei, 15 és a völgyeket kísérő dombok, amelyek Ar városáig vezetnek. Ezek a helyek határolják Moáb országát”.
16 Onnan Beérbe[b] mentek. Ott van az a kút, amelynél az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet a kúthoz, akkor majd adok nekik vizet!” 17 Akkor énekelte Izráel népe ezt az éneket:
„Kút, telj meg vízzel!
Énekeljetek róla mindannyian!
18 Kút, amelyet a vezérek ástak,
forrás, amelyet fejedelmek nyitottak
vezéri pálcájukkal,
ez a puszta ajándéka!”
19 Ezután tovább vonultak Mattánából[c] Nahaliélbe, onnan Bámótba, 20 majd a völgybe, Moáb földjére. Ez a hely már a Piszgá-hegy lábánál fekszik, amelynek tetejéről látni lehet az egész sivatagot.
Győzelem Szihón király fölött(A)
21 Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel:
22 „Kérünk, engedj keresztül bennünket az országodon! Nem fogjuk letaposni sem szántóföldjeidet, sem szőlőidet, még kútjaidból sem iszunk. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, amíg át nem érünk földeden”.
23 De Szihón nem engedte meg Izráel népének, hogy átvonuljon országán. Sőt, összegyűjtötte seregét, és felvonult ellenük, hogy megütközzön velük a pusztaságban, és Jahac mellett meg is támadta őket. 24 Azonban Izráel a csatában legyőzte Szihón seregét, országát pedig elfoglalta az Arnón-patak és a Jabbók-patak közötti területen. A Jabbók volt Ammon országának megerősített határa. 25 Az elfoglalt területen Izráel népe birtokba vette az emóriak városait, és letelepedett azokban. Elfoglalták Hesbón városát, és a körülötte lévő falvakat is. 26 Hesbón volt azelőtt a városa Szihónnak, az emóriak királyának, aki régebben Moáb királyai ellen harcolt, és az Arnón patak terjedő földet elvette tőlük. 27 Ezért énekelték az emóriak egykor ezt az éneket:
„Jöjjetek Hesbónba!
Építsétek újjá Szihón városát!
28 Tűz csapott ki Hesbónból,
láng lobbant fel Szihón városából,
megégette Ar városát Moáb földjén,
megemésztette Arnón dombjait.
29 Jaj neked, Moáb!
Elvesztél, Kemós népe!
Földönfutók lettek fiaid,
leányaid meg az emóri
Szihón király rabszolgái”.
30 De mi legyőztük az emóriakat, leromboltuk városaikat Hesbóntól Díbónig, Nasímtól Nófahig és Médebáig.
Győzelem Óg király fölött(B)
31 Így hát Izráel népe elfoglalta az emóriak földjét.
32 Mózes felderítőket küldött, hogy kémleljék ki Jazér városát. Azután Izráel elfoglalta Jazért, meg a körülötte lévő falvakat, az ott élő emóriakat pedig elűzték.
33 Majd tovább vonultak Básán felé. Akkor Óg, Básán királya eléjük vonult hadseregével Edrei városához, hogy megütközzön velük.
34 De az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Ne félj Ógtól! Kezedbe adom őt is, népét is, meg országát is. Úgy bánj vele, mint Szihónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban uralkodott!”
35 Ezután a csatában Izráel legyőzte Óg seregét. Őt magát is megölték fiaival együtt, és egész népét kiirtották. Senki sem maradt közülük életben. Óg országát pedig elfoglalta Izráel.
Footnotes
- 4 Mózes 21:2 elpusztítjuk Vagyis „hormának” tekintjük, lásd a következő verset. A hadifoglyok és a zsákmány általában a győztesek jogos tulajdona volt, azonban ezzel a fogadalommal Izráel mindent az Örökkévalónak szentelt. Lásd 3Móz 27:28–29.
- 4 Mózes 21:16 Beér Azt jelenti: „kút” vagy „forrás”.
- 4 Mózes 21:19 Mattána Azt jelenti: „a puszta ajándéka”. Lásd az előző vers végét.
4 Mózes 21
Hungarian Károli
21 Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.
2 Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az õ városait.
3 És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé õket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4 És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5 És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6 Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébõl.
7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
10 Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.
11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.
12 Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.
13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, a mely van a pusztában, és kijõ az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.
14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,
15 És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.
16 És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.
17 Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek néki!
18 Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].
19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.
20 Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.
21 És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:
22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.
23 De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.
24 És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.
25 És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;
26 Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.
27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és erõsíttessék Szíhon városa!
28 Mert tûz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.
29 Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.
30 De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.
31 Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.
32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.
33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.
34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.
35 Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és elfoglalák az õ földét.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center