Add parallel Print Page Options

26 Amikor még Kedémót pusztájában táboroztunk, követeket küldtem Szihón királyhoz Hesbónba ezzel a békés szándékú üzenettel: 27 „Kérlek, engedd meg nekünk, hogy békességgel átvonuljunk országodon! Az országútról le sem térünk, csupán keresztülmegyünk ezen a vidéken. 28-29 Ami az élelmet és a vizet illeti, megfizetjük, amit adsz nekünk. Így bántak velünk az edomiak, Ézsau leszármazottjai is, akik a Széír-hegységben laknak és a moábiak is, akik Ar vidékén élnek. Csak engedd meg, hogy gyalogosan átvonuljunk! Mert nem veled van dolgunk, hanem a Jordánon túlra igyekezünk, arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nekünk.”

30 De a király nem engedett kérésünknek, mert Istenünk, az Örökkévaló megkeményítette a király szívét, hogy megmakacsolja magát, és így Izráel legyőzhesse Szihónt és elfoglalja országát. Így is történt.

31 Akkor az Örökkévaló így szólt hozzám: „Mózes, lásd, elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szihónt és országát! Indulj hát, és vedd birtokba a földjét!”

32 Így is történt. Amikor Szihón király a seregével felvonult ellenünk Jahac közelében, hogy megütközzön Izráellel, 33 Istenünk, az Örökkévaló kezünkbe adta őket. Legyőztük Szihónt és fiait, egész seregükkel együtt, 34 majd elfoglaltuk összes városaikat, és azoknak lakosait mind egy szálig kiirtottuk. Nem hagytunk életben egy lelket sem, még az asszonyokat és gyerekeket is megöltük. 35 Csak a nyájakat és csordákat tartottuk meg, és a városokból a zsákmányt. 36 Az Arnón-patak melletti Aróér városától kezdve Gileádig minden várost elfoglaltunk, egyik sem tudott ellenállni seregünknek, mert Istenünk, az Örökkévaló kiszolgáltatta őket nekünk.

37 Azonban nem közeledtünk sem az ammoniak országához, sem a Jabbók-patak partjához, sem a hegyeken épült városokhoz, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megparancsolta.

Read full chapter