The Daily Audio Bible
Today's audio is from the GNT. Switch to the GNT to read along with the audio.
Megérkezés a Jordánhoz
3 Józsué másnap korán reggel fölkelt, fölkerekedtek Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz; ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna.
2 Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron,
3 és ezt parancsolták a népnek: Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az Úrnak szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána.
4 De legyen mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek közel hozzá. Így tudjátok majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton.
5 Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr.
6 A papoknak pedig ezt mondta Józsué: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt! Fölvették tehát a szövetség ládáját, és mentek a nép előtt.
7 Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: A mai napon kezdelek naggyá tenni az egész Izráel előtt, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam.
8 Te azért parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Jordán vizének a széléhez, álljatok bele a Jordánba.
9 Azután ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az Úrnak beszédét!
10 Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek - mondta Józsué -, és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a jebúsziakat:
11 Íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy előttetek a Jordánon!
12 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egy-egy férfit.
13 És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az Úrnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát.
Csodálatos átkelés a Jordánon
14 Akkor fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt.
15 A ládát vivők megérkeztek a Jordánhoz, és a ládát vivő papok lába a folyó szélén belemerült a vízbe. A Jordán medre pedig az aratás idején mindvégig egészen tele volt.
16 Egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, gátként feltornyosult egy nagy szakaszon Ádámnál, annál a városnál, amely Cáretán mellett volt. A pusztai tenger, azaz a Sós-tenger felé folyó víz pedig teljesen különvált. Így kelt át a nép Jerikóval szemben.
17 Az Úr szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon.
A tizenkét emlékkő felállítása
4 Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az Úr Józsuénak:
2 Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit,
3 és ezt a parancsot adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok.
4 Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy férfit,
5 és ezt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az Úrnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára; Izráel törzseinek a száma szerint.
6 Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek,
7 akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.
8 Izráel fiai úgy cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az Úr mondta Józsuénak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott helyezték el azokat.
9 Tizenkét követ állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig.
Az Úr ládája átkel a Jordánon
10 A ládát vivő papok a Jordán közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Józsué az Úr parancsára elmondott a népnek. Mindezt már Mózes így parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt.
11 Miután az egész nép mindenestül átkelt, az Úr ládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt.
12 Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele is harcra készen kelt át Izráel fiai élén, ahogyan meghagyta nekik Mózes.
13 Mintegy negyvenezer fölfegyverzett ember kelt át az Úr színe előtt, hogy harcoljon Jerikó síkságán.
14 Az Úr naggyá tette azon a napon Józsuét egész Izráel szemében. Éppúgy tisztelték egész életében, mint ahogyan Mózest tisztelték.
15 Az Úr azt mondta Józsuénak:
16 Parancsold meg a Bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból.
17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból.
18 Amikor kijöttek az Úr szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt egész medrében, mint azelőtt.
19 Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán.
20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué,
21 és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek,
22 magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon.
23 Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta,
24 hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor.
A főhelyek válogatása
7 Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket:
8 "Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott.
9 És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.
10 Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.
11 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."
Vendéglátás viszonzás nélkül
12 Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: "Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged.
13 Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,
14 és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor."
A nagy vacsora(A)
15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: "Boldog az, aki Isten országának vendége."
16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.
17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van.
18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!
19 A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem!
20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.
21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.
22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.
23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.
24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."
Önmegtagadás és kereszthordozás(B)
25 Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt:
26 "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27 Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom."
A toronyépítés, a hadbavonulás, a megízetlenült só(C)
28 "Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?
29 Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,
30 és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni."
31 "Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32 Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.
33 Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom."
34 "Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?
35 Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!"
Könyörgés megújulásért
80 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.
2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva
3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre!
4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
5 URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága ellenére?
6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket.
7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket.
8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted.
10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet.
11 Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal.
12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.
13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?!
14 Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad.
15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt!
16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél!
17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!
18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél!
19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet.
20 URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
27 A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom.
28 Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society