The Daily Audio Bible
Today's audio is from the GW. Switch to the GW to read along with the audio.
A lévita-papok javadalma
18 A lévita-papoknak, Lévi egész törzsének ne legyen birtoka és öröksége Izráelben. Az Úrnak szóló tűzáldozatokból, az ő örökségéből éljenek.
2 Ne legyen öröksége testvérei között; az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki.
3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot.
4 Add neki gabonád, mustod és olajad első termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját.
5 Mert őt választotta ki Istened, az Úr, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az Úr nevével áldva, ő és fiai minden időben.
6 Ha eljön egy lévita egész Izráel bármelyik lakóhelyéről, ahol jövevény volt, és lelkének teljes óhaja szerint arra a helyre jön, amelyet kiválaszt az Úr,
7 hadd végezzen szolgálatot Istenének, az Úrnak nevében éppúgy, mint többi lévita testvére, akik az Úr színe előtt állnak.
8 Velük egyenlő részt kapjon azon kívül, amije van atyai öröksége eladásából.
A varázslás tiltása
9 Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek.
10 Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző!
11 Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó.
12 Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az Úr.
13 Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt!
14 Mert ezek a nemzetek, amelyeket elűzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked nem engedi azt meg Istened, az Úr.
Igaz próféta ígérete
15 Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok!
16 Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az Úrtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az Úrnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok.
17 Akkor az Úr így szólt hozzám: Jól mondották.
18 Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.
19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom.
20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg!
21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az Úr mondott egy igét?
22 Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!
Menedékvárosok
19 Amikor Istened, az Úr kiirtja azokat a népeket, amelyeknek a földjét neked adja Istened, az Úr, és te birtokba veszed, és letelepszel városaikban és házaikban,
2 jelölj ki három várost országodban, amelyet Istened, az Úr ad neked birtokul.
3 Készíts hozzájuk utat, és oszd három részre országod határát, amelyet örökségül ad neked Istened, az Úr. Hadd meneküljön oda minden gyilkos.
4 Életben maradhat az oda menekülő gyilkos abban az esetben, ha nem szándékosan ölte meg embertársát, és nem gyűlölte azelőtt.
5 Ha tehát valaki elmegy az erdőbe embertársával fát vágni, és favágás közben meglendül keze a fejszével, a vas lerepül a nyeléről, és úgy eltalálja embertársát, hogy az meghal, akkor meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjon.
6 Mert ha a vérbosszuló rokon haragra lobban, és üldözőbe veszi a gyilkost, utolérheti a hosszú úton, és megöli őt, pedig nem méltó a halálra, hiszen nem gyűlölte azt azelőtt.
7 Ezért parancsolom meg neked, hogy jelölj ki három várost.
8 Ha majd kiszélesíti határodat Istened, az Úr, ahogyan megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyről megígérte atyáidnak, hogy odaadja,
9 ha megtartod mindazokat a parancsolatokat, és megcselekszed, amit én ma parancsolok neked; ha szereted Istenedet, az Urat, és az ő útjain jársz minden időben, akkor jelölj ki még három várost a mellé a három mellé,
10 hogy ne ontsanak ártatlan vért országodban, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül, és ne terheljen vérontás.
11 De ha valaki gyűlöli embertársát, lesbe áll, és rátámad, és úgy megüti, hogy belehal, azután e városok egyikébe menekül,
12 akkor küldjenek érte városának a vénei, hozzák el onnan, és adják a vérbosszuló rokon kezébe, hogy meghaljon.
13 Ne szánakozz rajta, hanem távolítsd el Izráelből az ártatlanul kiontott vért, akkor jól lesz dolgod.
A hamis tanúzás büntetése
14 Ne mozdítsd el felebarátod határát, amelyet az elődök határoztak meg örökségedben, amikor örökölsz azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad birtokul.
15 Nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy.
16 Ha valaki ellen hamis tanú áll elő, és törvénytelenséggel vádolja őt,
17 akkor az a két ember, akinek pere van egymással, álljon az Úr színe elé, a papok és a bírák elé, akik akkor hivatalban lesznek.
18 A bírák vizsgálják ki jól az ügyet, és ha hazudott a tanú, hazugságot vallott embertársa ellen,
19 azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!
20 Hallják ezt meg a többiek is, és féljenek, és többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonosz dolgot.
21 Ne szánakozz rajta! Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!
A hadviselés szabályai
20 Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz Istened, az Úr, aki felhozott téged Egyiptomból.
2 Amikor készültök az ütközetre, lépjen elő a pap, és beszéljen a néphez.
3 Ezt mondja nekik: Halld meg, Izráel! Ti most készültök megütközni ellenségeitekkel. Ne lágyuljon meg a szívetek, ne féljetek, ne rettegjetek, és ne rémüljetek meg tőlük!
4 Mert Istenetek az Úr veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.
5 A felügyelők pedig így beszéljenek a néphez: Van-e itt olyan ember, aki új házat épített, és még nem avatta fel? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki avassa fel azt, ha ő meghal a harcban.
6 Van-e olyan ember, aki szőlőt ültetett, de még nem vette hasznát? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye hasznát, ha ő meghal a harcban.
7 Vagy van-e olyan ember, aki eljegyzett egy leányt, de még nem vette el? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye azt el, ha ő meghal a harcban.
8 Azután még ezt is mondják meg az elöljárók a népnek: Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágy szívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan!
9 Amikor a felügyelők befejezik a néphez intézett beszédüket, rendeljenek csapatparancsnokokat a nép élére.
10 Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra.
11 Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá.
12 De ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül!
13 És ha kezedbe adja Istened, az Úr, akkor hányd kardélre a benne levő férfiakat mind.
14 De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked adott Istened, az Úr.
15 Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók.
16 De az itt lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az Úr ad neked örökségül, ne hagyj életben egy lelket sem!
17 Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat és a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr;
18 azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek Istenetek, az Úr ellen.
19 Ha egy várost hosszabb időn át tartasz körülzárva, és harcolsz ellene, hogy bevedd, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd ki azokat, mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön miattad.
20 Csak azt a fát pusztítsd el és vágd ki, amelyről tudod, hogy nem gyümölcsfa. Abból építs ostromműveket az ellen a város ellen, amely harcban áll veled, míg csak el nem esik.
Jézus megdicsőülése(A)
28 E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.
29 Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött.
30 És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés,
31 akik dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie.
32 Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét, és azt a két férfit, akik ott álltak vele.
33 És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." De nem tudta, mit beszél.
34 Alighogy ezt kimondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek.
35 És hang hallatszott a felhőből: "Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!"
36 Amikor a hang hallatszott, Jézust egyedül találták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit a látottakról.
A megszállott fiú meggyógyítása(B)
37 A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje.
38 És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: "Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem.
39 Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte.
40 Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták."
41 Ekkor Jézus így szólt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!"
42 Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.
43 Ekkor mindnyájan elámultak az Isten nagyságán.
Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról(C)
43 Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:
44 "Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!"
45 De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről.
A kisgyermek példája(D)
46 Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb.
47 Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította;
48 majd ezt mondta nekik: "Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy."
Az ismeretlen ördögűző(E)
49 Ekkor megszólalt János: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt."
50 Jézus azonban ezt mondta neki: "Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van."
HARMADIK KÖNYV
A kételkedő ember megnyugvása
73 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!
2 De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.
3 Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét.
4 Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.
5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.
6 Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.
7 Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.
8 Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
9 Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.
10 Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.
11 Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?
12 Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.
13 De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,
14 mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.
15 Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.
16 Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.
17 Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz.
18 Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket!
19 Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.
20 Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!
21 Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,
22 akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.
23 De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
24 Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
25 Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
26 Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!
27 Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!
28 De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.
10 Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society