Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

63 Ó, Isten, én Istenem!
    Sóvárogva kívánkozom hozzád,
    hogy nálad lehessek!
Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre,
    testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre,
    úgy kívánkozom hozzád!
Felnézek rád szentélyedben,
    hogy dicsőségedet és erődet lássam!
Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet!
    Teljes szívvel dicsérlek!
Kezeimet hozzád emelem,
    teljes szívvel-lélekkel áldalak,
    amíg csak élek!
Lelkem megtelik jóságoddal:
    jóllakik, mint egy bőséges lakomán,
    mikor téged dicsérlek, Istenem!
Ha ágyamban rád gondolok,
    még éjjel is veled beszélgetek,
mert megsegítettél engem,
    szárnyaid árnyékában örvendezek.
Lelkem ragaszkodik hozzád,
    mert jobboddal fogod a kezem.

De akik vesztemre törnek,
    maguk fognak a föld mélyébe kerülni!
10 Kard élére jutnak,
    sakálok falják fel őket,
11 de a király örül Istennek!
    Dicsérik Istent mind,
    akik hűséget esküdtek neki,
    mert Isten bezárja a hazugok száját!