Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltára.

23 Az én pásztorom az Örökkévaló!
    Minden jóval ellát engem:
dús legelőin megpihentet,
    friss patakokhoz terelget,
felüdíti lelkem,
    és az igazságosság útján vezet,
    jóságos természete szerint.
Bizony, még ha a halál árnyékában,
    sötét és mély völgyeken kell is átmennem,
akkor sem félek a gonosztól,
    mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy.
    Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.
Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom,
    mint szívesen látott vendéged előtt.[a]
    Bizony, színig töltöd poharam!
Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek,
    az Örökkévaló házában[b] lakom, egész életemben.

Footnotes

  1. Zsoltárok 23:5 mint… előtt Szó szerint: „Megkened fejemet olajjal”. A vendéglátó a vendég fejét és haját illatos olajjal dörzsölte be: így frissítette fel, különösen a nagy melegben.
  2. Zsoltárok 23:6 házában Utalhat a Templomra (lásd a Szójegyzékben), de Isten mennyei lakóhelyére és jelenlétére is.