Add parallel Print Page Options

95 Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak!
    Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak,
    aki megszabadít!
Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal,
    énekeljünk neki,
    dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
Mert nagy Isten az Örökkévaló,
    hatalmas Király minden más isten fölött!
Övé a föld mélye
    és a hegyek csúcsa egyaránt.
Övé a tenger,
    mert ő teremtette,
övé a szárazföld is,
    mert saját kezével formálta.
Jöjjetek, hajoljunk meg előtte,
    gyertek, imádjuk őt,
    térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
Ő a mi Istenünk,
    mi pedig népe vagyunk,
legelőjének nyája,
    kezéhez szoktatott bárányai.

Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
„Ne keményítsétek meg szíveteket,
    ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában,
    a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,[a]
amikor őseitek próbára tették türelmemet,
    megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék,
    végül azt mondtam haragomban:
E nép gondolatai mindig rossz úton járnak,
    az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban:
    nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”

Footnotes

  1. Zsoltárok 95:8 Meribánál és Masszánál Lásd 2Móz 17:1–7.

95  Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]