Add parallel Print Page Options

Isten megaláz, de fel is magasztal

60 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele

abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert.

Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!

Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.

Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket.

De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.)

Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!

Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét.

Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,

10 Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom!

11 Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba?

12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!

13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!

14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.

60  Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.

Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

14 Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket.

A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása, abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszatért és legyőzte az edomiak tizenkétezer fős seregét a Sós-völgyben.

60 Ó Isten, mennyire megharagudtál ránk!
    Elfordultál tőlünk, szétszórtál bennünket!
Állíts helyre minket,
    és fordulj vissza hozzánk!
Megrendítetted és szétrepesztetted a földet.
    Gyógyítsd meg a töréseket,
    hogy ne pusztuljon el egészen!
Istenünk, sok csapással sújtottad népedet,
    a szenvedés bódító borával itattál bennünket.
De most magasra emelted zászlódat azoknak,
    akik félnek és tisztelnek téged,
hogy köréje gyűljenek,
    és megmeneküljenek az ellenség fegyverétől. Szela

Istenünk, szabadíts meg minket hatalmaddal!
Hallgass meg bennünket,
    hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!

Így szólt Isten templomában:
    „Örömmel adom örökségül
    Sikem városát és Szukkót völgyét!
Gileád és Manassé az enyém,
    Efraim a sisakom,
    Júda királyi jogarom!
Moáb mosdótálam, amelyben lábamat mosom,
    Edom szolgám lesz, aki sarumat hordozza.
A filiszteusokat legyőzöm,
    és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”

9-10 De most elhagytál bennünket, Istenem!
    Nem jöttél seregünkkel a csatába.
Ki vezet be engem az erős városba,
    hogy elfoglaljam?
    Ki vezet el egészen Edomig?
11 Istenem, segíts meg bennünket
    ellenségeinkkel szemben!
    Hiszen semmit sem ér az emberek segítsége!
12 Isten segítségével hatalmas győzelmet aratunk,
    mert ő veri le ellenségeinket!