Zsoltárok 44
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
44 Ó Isten, hallottuk a történeteket.
Szüleink elmondták,
mi tettél őseinkkel a régi időkben.
2 Népeket űztél el kezeddel erről a földről,
őseinket pedig a helyükre telepítetted.
Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket,
őseinket pedig kiterjesztetted.
3 Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet,
nem saját vitézségükkel győztek,
hanem te győztél, Istenem!
A te karod győzött, a te jobb kezed,
és arcod fénye!
Azért győztek, mert szeretted őket.
4 Te vagy Királyom, ó Isten!
Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!
5 Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,
neveddel tiporjuk le támadóinkat!
6 Mert nem az íjamban bízom,
nem a kardom szabadít meg a csatában,
7 hanem te, Istenem!
Te szabadítasz meg ellenségeinktől,
te szégyeníted meg gyűlölőinket.
8 Ezért dicsérünk téged szüntelen,
örökké dicsérjük neved! Szela
9 Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!
Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!
10 Megfutamítottál az ellenség előtt,
gyűlölőink kifosztottak minket.
11 Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,
szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!
12 Milyen olcsón adtad el saját népedet!
Nem is alkudtál érte!
13 Megszégyenítettél szomszédaink előtt,
nevetnek rajtunk és gúnyolnak,
14 csúfolnak, megvetnek,
vicceket mondanak rólunk az idegenek,
fejüket csóválják miattunk az emberek.
15 Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.
Szégyen borítja arcomat
16 az ellenség gúnyolódása miatt,
a bosszúálló gyalázkodása miatt.
17 Mindez ránk szakadt,
mégsem felejtettünk el téged,
nem törtük meg szövetségedet!
18 Szívünk nem pártolt el tőled,
nem tértünk le ösvényedről.
19 Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,
a halál árnyékával borítottál be.
20 Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,
21 Istenünk látta volna ezt,
hiszen ő ismeri a szívek titkait.
22 Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.
Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,
mert hozzád tartozunk.
23 Ébredj fel!
Miért alszol, Urunk?
Ne feledkezz meg rólunk végképpen!
24 Miért rejtőzöl el előlünk,
meddig tűröd, hogy üldözzenek,
miért nézed el szenvedéseinket?
25 Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,
arccal a porba fektettek bennünket!
26 Kelj fel, Örökkévaló!
Siess hozzánk, segíts!
Mutasd meg, hogy szeretsz,
és szabadíts meg bennünket!
Zsoltárok 44
Hungarian Károli
44 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.
4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.
5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.
9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.
12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.
15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.
17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:
20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.
23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center