Add parallel Print Page Options

Könyörgés oltalomért

35 Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!

Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre!

Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged!

Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem!

Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva. Az Úr angyala szórja szét őket!

Legyen útjuk sötét és síkos, az Úr angyala üldözze őket!

Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.

Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe!

Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának.

10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, Uram? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól.

11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok.

12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek.

13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam.

14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja.

15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül.

16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem.

17 Uram, meddig nézed el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!

18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek.

19 Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek.

20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön.

21 Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk!

22 Láttad mindezt, Uram! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem!

23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem!

24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek!

25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele!

26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben!

27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja.

28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap.

35  Dávidé.
Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal.

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.

20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!

23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!

26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.

28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.