Add parallel Print Page Options

Az emberek romlottsága(A)

14 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.

Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?

Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az Úrhoz nem kiáltanak -,

hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!

A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma!

Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

14  Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?

Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.

Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.