Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. Dávidé.

14 Azt gondolják az ostobák:
    „Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
    nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.

Az Örökkévaló letekint a Mennyből az emberekre,
    hogy lássa, van-e közöttük értelmes,
    Istent kereső.
De mind elfordultak Istentől,
    megromlottak mindannyian,
    nincs, aki jót tenne, nincs egy sem!

Nem értik ezt a gonoszok?
    Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
    az Örökkévalót pedig nem tisztelik!
De meg fognak rettenni,
    egyszer nagyon megijednek,
    mert Isten az igazakkal van!
A gonoszok elutasítják a szegény tanácsát,
    akinek az Örökkévaló a biztos menedéke!

Bárcsak eljönne Sionból a Szabadító!
    Az Örökkévaló az, aki Izráelt megszabadítja!
Mikor az Örökkévaló visszahozza népét a fogságból,
    örül majd Jákób, és vigad Izráel!

14  Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?

Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.

Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.