Add parallel Print Page Options

Prófécia a nemzetek megbüntetéséről

11 Tárd ki kapuidat, Libanon földje,
    hogy tűz pusztítsa cédrusaidat!
Jajgassatok, ti fenyők,
    mert a cédrusok már ledőltek!
Hogy elpusztultak a hatalmasok!
Jajgassatok ti is, Básán tölgyei,
    mert a járhatatlan erdőrengeteg
    a földre döntve hever.
Pásztorok keserves sírása hallatszik,
    mert dús legelőik elpusztultak!
Még az oroszlánok is
    panaszosan ordítanak,
mert tanyájuk odalett,
    a Jordán-menti sűrűségnek[a] vége![b]

Példázat a két pásztorról

Ezt mondta nekem Istenem, az Örökkévaló: „Legeltesd a levágásra szánt juhnyájat! Mert akik megveszik a nyájat, mind levágják őket — kímélet és lelkiismeret-furdalás nélkül. Akik pedig eladják, azt mondják: »Áldott legyen az Örökkévaló, mert meggazdagodtam!« Bizony, ezt a nyájat még a saját pásztorai sem szánják! Én sem szánom többé e föld lakóit — mondja az Örökkévaló —, hanem kiszolgáltatom őket egymásnak és királyuknak. Megengedem, hogy ellenségeik elpusztítsák az országot — nem fogok senkit megmenteni!”

Így hát legeltettem a levágásra szánt juhnyájat a kereskedők számára. Két pásztorbotot vettem a kezembe: az egyiket „Kegyelem”-nek, a másikat „Egység”-nek neveztem. Így legeltettem a nyájat. Egyetlen hónap alatt három pásztornak is felmondtam, és elzavartam őket. Elfogyott a türelmem, megharagudtam a kereskedőkre, és ők is meggyűlöltek engem. Ezért azt mondtam nekik: Nem viselem gondját többé nyájatoknak! Pusztuljon a pusztulásra való, vesszen a veszni való! Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymást! 10 Akkor fogtam az egyik botomat, a „Kegyelem” botját, és eltörtem. Így bontottam föl a szövetséget, amelyet az egész néppel kötöttem. 11 Így bomlott föl a szövetség azon a napon, és akkor értették meg a szegény juhok — akik figyeltek rám —, hogy amit tettem, azzal az Örökkévaló üzent nekik.

12 Azután ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, fizessétek ki a béremet! Ha pedig nem, tartsátok meg! Akkor kifizettek: mindössze 30 ezüstpénzt kaptam. 13 Ekkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Dobd ezt a nyomorúságos összeget[c] a Templom kincstárába! Látod, ennyire becsültek engem!” Akkor fogtam a 30 ezüstöt, és bedobtam az Örökkévaló Templomának kincstárába. 14 Azután eltörtem a másik botomat, az „Egység”-et is. Így bontottam föl a Júda és Izráel közötti testvéri egységet.

15 Ekkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Ismét szerezz magadnak rossz pásztornak való fölszerelést, és készülj a pásztorkodásra! 16 Ezzel jelezd, hogy én olyan valakit fogok vezetővé tenni ezen a földön, aki rossz pásztor lesz. Nem törődik azokkal a juhokkal, akik elpusztulnak, nem keresi meg az elkóboroltakat, nem gyógyítja meg a betegeket, nem legelteti az egészségeseket. Ellenben megeszi a kövér juhok húsát, és még a körmeiket is letöri.

17 Jaj ennek a pásztornak!
Jaj a rossz pásztornak,
    aki sorsára hagyja nyáját!
Fegyver sújtsa a karját
    és jobb szemét!
Bénuljon meg karja teljesen,
    vakuljon meg jobb szemére egészen!”

Footnotes

  1. Zakariás 11:3 Jordán-menti sűrűség A Jordán folyó árterületén valamikor igen sűrű fás-bozótos növényzet volt, amelyben még oroszlánok is tanyáztak.
  2. Zakariás 11:3 Az 1–3. versekben szereplő fák, állatok és pásztorok valószínűleg az Izráel körül élő nemzeteket és azok vezetőit jelképezik.
  3. Zakariás 11:13 nyomorúságos összeget Egy rabszolga ára abban az időben 30 ezüst volt.