Add parallel Print Page Options

Ez az Örökkévaló üzenete, amely akkor érkezett Zofóniáshoz, amikor Júdában Jósiás király, Ámón fia uralkodott. Zofóniás apja Kúsi, annak apja Gedaljá, annak apja Amarjá, annak apja pedig Ezékiás volt.

Prófécia a Júdára következő ítéletről

Ezt mondja az Örökkévaló: „Kipusztítok,
    bizony, kipusztítok mindent
    az egész földről![a]
Elpusztítok embereket és állatokat,
    az ég madarait és a tenger halait,
elpusztítom a bálványimádókat,
    és azt is, amit imádtak.
Bizony, kiirtom az embert
    a föld színéről!”
    — ezt mondja az Örökkévaló. —

„Megbüntetem Júda
    és Jeruzsálem lakóit,
kiirtom közülük a bálványokat,
    hogy még írmagjuk sem marad.
Kiirtom Baál
    és a többi bálványok papjait,
meg azokat, akik az ég seregét[b]
    imádják a házuk tetején,
akik leborulnak az Örökkévaló előtt,
    és imádják őt,
de ugyanúgy leborulnak
    Molok[c] előtt is.
Kiirtom azokat is,
    akik elfordultak az Örökkévalótól,
többé már nem szolgálják őt,
    s tanácsát nem keresik.”

Hallgassatok el,
    Uram, az Örökkévaló előtt,
    mert az ő napja közeleg!
Áldozatot készített az Örökkévaló,
    és megszentelte meghívottait.[d]
Ezt mondja az Örökkévaló: „Áldozatom napján
    megbüntetem a fejedelmeket
a király családját, és mindazokat,
    akik idegen ruhákba öltöznek.
Megbüntetem azokat,
    akik átlépik a küszöböt,[e]
Uruk házát[f] pedig erőszakkal
    és csalással töltik meg.”

10 Ezt mondja az Örökkévaló: „Azon a napon jajkiáltás hallatszik
    Jeruzsálemben az Újváros
    és a Hal-kapu felől,
    és rombolás zaja a dombokról.
11 Az Alsóváros lakói sírnak és jajgatnak,
    mert elpusztultak a kereskedők
    és a pénzváltók mindannyian.

12 Akkor lámpást fogok,
    s átkutatom Jeruzsálemet,
    megbüntetem az önelégült kevélyeket,
akik azt gondolják:
»Nem használ nekünk
    az Örökkévaló semmit,
    de nem is büntet meg!«
13 Bizony, elpusztulnak szép házaik,
    és gazdagságuk
    az ellenség zsákmánya lesz!
Bár házat építettek,
    de nem laknak majd benne,
szőlőt telepítettek,
    de nem isszák annak borát.”

14 Az Örökkévaló nagy napja
    sietve közeleg,
hamar megérkezik,
    itt van már a küszöbön!
Keserves sírás hangja
    hallatszik az Örökkévaló napján!
Még az erős harcosok is
    sírnak és jajgatnak.
15 Mert az Örökkévaló haragjának napja
    lesz az a nap:
    az elnyomás és nyomorúság napja,
a pusztítás és pusztulás napja,
    sűrű felhők, homály és sötétség napja,
16 amikor a sófárt megfújják,
    és csatakiáltás hallatszik,
mikor a városfalakat rohamozzák,
    és a bástyákat ostromolják.
17 Ezt mondja az Örökkévaló: „Megszorongatom az embereket,
    s tapogatva botorkálnak majd,
    mint a vakok,
    mert vétkeztek az Örökkévaló ellen.
Kiontják vérüket, mint a vizet,
    holttestük szerteszét hever
    a földön, mint a ganéj.
18 Nem menti meg őket
    sem aranyuk, sem ezüstjük
    az Örökkévaló haragjának napján!
Mert féltő szeretetének tüzében
    az egész föld megég.
Bizony, véget vet az Örökkévaló,
    hirtelen véget vet a föld lakóinak!”

Footnotes

  1. Sofoniás 1:2 föld Ez a kifejezés jelentheti Izráel földjét is. A 3. versben is.
  2. Sofoniás 1:5 az ég serege Jelentheti az csillagokat, bolygókat, de a szellemi lényeket is. A bálványimádás egyik fajtája a csillagok és más égitestek imádata volt.
  3. Sofoniás 1:5 Molok Valószínűleg azonos az ammoniak egyik bálványával (Milkóm). Lásd 1Kir 11:5, 7.
  4. Sofoniás 1:7 Áldozatot… meghívottait A hasonlat háttere: olyan áldozatról van szó, amely után a pap, aki az áldozatot bemutatta (ebben az esetben Isten maga) együtt lakomázik azokkal, akik az áldozatot hozták. A résztvevőknek előtte meg kellett magukat szentelniük, mert tisztátalan állapotban nem ehettek az áldozatból.
  5. Sofoniás 1:9 Megbüntetem… küszöböt Valószínűleg azokra utal, akik bálványimádók, és emiatt nem lépnek a küszöbre. Lásd 1Sám 5:5.
  6. Sofoniás 1:9 Uruk házát Vagyis a Templomot.