Add parallel Print Page Options

10 Testvéreim, szívből kívánom és könyörgök Istenhez, hogy Izráel népe üdvösségre jusson. Elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez, de nem ismerik az utat, amely hozzá vezet. Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.

A Törvény ugyanis Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja. Mózes azt írja az Istenhez való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog a tettei által.”[a] Arról viszont, hogy hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan. De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül. Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.”[b] Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.

Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.

11 Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”[c] 12 Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért, 13 mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.[d]

14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még csak nem is hallottak? Hogyan hallhatnának róla, ha senki nem mondja el nekik az üzenetet? 15 Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”[e]

16 Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”[f] 17 A hit tehát abból származik, amit hallunk, és amit hallunk, az Krisztus beszéde.

18 De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja:

„Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk,
    a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.”[g]

19 Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten üzenetét adja tovább:

„Féltékennyé teszlek benneteket
    oly nép által, amely nem az én népem,
értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.”[h]

20 Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja:

„Megtaláltak azok,
    akik nem is kerestek.
Megmutattam magam azoknak,
    akik sohasem kérdezősködtek utánam.”[i]

21 Isten ezt az Izráelen kívüli népekről mondta. Izráel népéről viszont így szól:

„Egész nap kitárt karokkal vártam
    erre az engedetlen népre,
amely ellenkezik velem,
    és nem akar követni.”[j]

Footnotes

  1. Rómaiakhoz 10:5 Idézet: 3Móz 18:5.
  2. Rómaiakhoz 10:8 Idézet: 5Móz 30:12–14.
  3. Rómaiakhoz 10:11 Idézet: Ézs 28:16.
  4. Rómaiakhoz 10:13 Idézet: Jóel 2:32.
  5. Rómaiakhoz 10:15 Idézet: Ézs 52:7.
  6. Rómaiakhoz 10:16 Idézet: Ézs 53:1.
  7. Rómaiakhoz 10:18 Idézet: Zsolt 19:4.
  8. Rómaiakhoz 10:19 Idézet: 5Móz 32:21.
  9. Rómaiakhoz 10:20 Idézet: Ézs 65:1.
  10. Rómaiakhoz 10:21 Idézet: Ézs 65:2.

10  Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentõl könyörgöm az Izráel idvességét.

Mert bizonyságot teszek felõlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.

Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az õ tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.

Mert a törvény vége Krisztus minden hívõnek igazságára.

Mert Mózes a törvénybõl való igazságról [azt] írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.

A hitbõl való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)

Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)

De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.

Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta õt a halálból, megtartatol.

10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.

11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz õ benne, meg nem szégyenül.

12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik õt segítségül hívják.

13 Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.

14 Mimódon hívják azért segítségül [azt,] a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], a ki felõl nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?

15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetõknek lábai, a kik jókat hirdetnek!

16 De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?

17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.

18 De mondom: Avagy nem hallották-é? Sõt inkább az egész földre elhatott az õ hangjok, és a lakóföld véghatáráig az õ beszédök.

19 De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Elõször Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.

20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felõlem nem kérdezõsködtek.

21 Az Izráelrõl pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedõ és ellenmondó néphez.