Példabeszédek 7
Hungarian New Translation
7 Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat!
2 Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!
3 Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!
4 Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek,
5 hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől.
6 Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem,
7 és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.
8 Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé,
9 esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén.
10 Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.
11 Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon,
12 hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik.
13 A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:
14 Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat,
15 azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam!
16 Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket;
17 illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal.
18 Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet!
19 Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment,
20 a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza.
21 Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította.
22 Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond.
23 De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.
24 Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!
25 Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire!
26 Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.
27 Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le.
Példabeszédek 7
Hungarian Károli
7 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,
5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.
11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.
21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;
23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society