Add parallel Print Page Options

A könnyelműség és a restség szegénységbe visz

Fiam, ha kezességet vállaltál embertársadért, és kezet adtál egy idegenért,

ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid,

akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha embertársad kezébe jutottál: Menj hozzá sietve, és ostromold embertársadat!

Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak!

Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből!

Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!

Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója,

mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor.

Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást?

10 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés:

11 így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.

Az álnok embert gyűlöli az Úr

12 A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel,

13 szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet.

14 Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít.

15 Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül.

16 Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte:

17 A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek,

18 a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak,

19 a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.

A házasságtörő saját vesztébe rohan

20 Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását!

21 Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve!

22 Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat!

23 Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés.

24 Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől.

25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival!

26 Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik.

27 Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája?

28 Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen?

29 Pedig így jár, aki bemegy embertársa feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti.

30 Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik;

31 mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet.

32 De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál.

33 Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen.

34 Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján.

35 Nem fogad el semmiféle váltságot, nem enged, bármennyi ajándékot adnak is neki!

Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:

Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.

Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!

A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.

Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

11 Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!

12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

14 Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.

15 Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

16 E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:

17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

19 A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

20 Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.

22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

24 Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.

25 Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

26 Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!

27 Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;

32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.

34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.