Add parallel Print Page Options

Kerüld a házasságtörést!

Fiam, figyelj bölcsességemre,
    hallgass értelmem szavára,
hogy megőrizd józanságodat,
    és ajkad mindig bölcsen szóljon!

Mert az idegen asszony ajka, mint a méz,
    szája sima és hívogató,
de végül keserűséget okoz, mint az üröm,
    éles fájdalmat, mint a kétélű kard.
Léptei a halál felé vezetnek téged,
    lábai a halottak országába vezető úton járnak.
Ne kövesd őt, mert nem az élet útján jár,
    hanem tekervényes utakon, de észre sem veszed.

Most azért fiaim, hallgassatok rám!
    Ne térjetek el szavaimtól!
Kerüljétek az idegen nőket,
    közelébe se menjetek házuk ajtajának!
Ne adjátok másnak életerőtök javát,
    ne rabolja el éveiteket a kegyetlen,
10 ne kerüljön idegenek kezébe vagyonotok,
    ne kerüljön más házába munkátok gyümölcse!
11 Különben keservesen jajgatsz majd életed végén,
    mikor testedet betegség emészti,
12 és be kell vallanod: „Hogy gyűlöltem a fenyítést!
    Miért nem hallgattam a figyelmeztetésre?
13 Miért is nem engedelmeskedtem tanítóimnak?
    Miért nem hallgattam mesteremre!
14 Bizony, most minden baj rám szakadt,
    s szégyenem mindenki látja!”

Örvendezz a feleségednek!

15 Fiam, te csak a saját kutadból igyál vizet!
    Csak saját forrásod friss vize üdítsen!
16 Ne jusson az utcára abból semmi,
    patakod vize ne legyen akárkié!
17 Egyedül a tiéd legyen,
    ne osztozz rajta idegenekkel!
18 Legyen forrásod áldott,
    s örvendezz feleségednek,
    akit fiatalon megszerettél!
19 Olyan legyen számodra, mint kedves szarvasünő,
    vagy kecses gazella,
melleiben gyönyörködjél,
    az ő szerelme töltsön el örömmel!
20 Miért keresnél gyönyört idegen nő karjai között?
    Minek ölelgetnéd mellét az idegennek?
21 Hiszen az Örökkévaló jól látja útjaidat,
    figyelmesen vizsgálja minden lépésedet!
22 A gonoszt saját vétke ejti csapdába,
    és bűneinek kötelei tartják fogva,
23 fegyelmezetlensége miatt fog meghalni,
    saját ostobasága vezeti félre, s elpusztul.

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.

De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.

16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.