Add parallel Print Page Options

26 Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség.

Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül.

Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának.

Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá!

Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.

Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet.

Lóg a béna ember lába, meg a példázat is az ostoba szájában.

Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának.

Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába.

10 Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát fogad fel, vagy csavargókat fogad fel.

11 Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba.

12 Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

13 Ezt mondja a rest: Oroszlánkölyök van az úton, oroszlán van a tereken!

14 Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán.

15 Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye.

16 Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel.

17 Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.

18 Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz,

19 olyan az, aki becsapja embertársát, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!

20 Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.

21 A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít.

22 A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.

23 Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet.

24 Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol.

25 Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert hét utálatosság van szívében!

26 El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben.

27 Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza.

28 A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.

26  Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

[Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

[Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.