Ezsdrás felolvassa a Törvény Könyvét

8 A hetedik hónapban egész Izráel összegyűlt Jeruzsálemben a Vízi-kapu előtti téren. Az egész nép egy emberként és egy akarattal jött össze, és kérték az írástudó és törvénytanító Ezsdrást, hogy hozza elő Mózes Törvényének a könyvét, amelyet az Örökkévaló parancsolt Izráelnek. ² A hetedik hónap első napján^[a] Ezsdrás pap kihozta a Törvény könyvét az egész gyülekezet elé, akik mindannyian felnőtt férfiak és nők voltak: koruknál fogva meg tudták érteni a Törvényt.

³ Reggeltől délig hangosan olvasta a Törvényt az egész népgyűlésnek, az emberek pedig figyelmesen hallgatták. Valamennyien — férfiak és nők —, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy meg is tudják érteni. ⁴ Ezsdrás egy ideiglenes emelvényen állt, amelyet fából készítettek, erre az alkalomra. Mellette jobbról ezek álltak: Mattijá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maasszéjá, a bal oldalán pedig Pedájá, Misáél, Malakijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá, és Mesullám.

⁵ Ezsdrás az egész nép szeme láttára kezébe vette a Törvény könyvtekercsét. Ezt mindenki jól látta, mert Ezsdrás az emelvényen mindenkinél magasabban állt. Amikor kigöngyölte a tekercset, mindenki felállt. ⁶ Ő pedig hangosan áldotta az Örökkévalót, a Hatalmas Istent, és a nép felemelt kezekkel felelt rá: „Ámen! Ámen!” Azután meghajoltak és földre borulva imádták az Örökkévalót. ^7-8 A léviták közül néhányan segítettek a népnek megérteni Isten Törvényének szavait — miközben mindenki a helyén maradt. Szakaszonként felolvasták az egyes részeket, mindent megmagyaráztak, és az emberek meg is értették. Ezek a léviták a következők voltak: Jésua, Báni, Sérébjá, Jámin, Akkúb, Sabbetaj, Hodijjá, Maasszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán és Pelájá.

⁹ Amikor a nép megértette a Törvény szavait, mindannyian sírni kezdtek. De Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik magyarázták a népnek a törvényt, mind vigasztalták őket: „Ez a nap az Örökkévalónak, Isteneteknek a szent napja — most ne sírjatok, ne keseregjetek! ¹⁰ Menjetek, egyetek-igyatok bőségesen és örömmel, mint az ünnepeken! Küldjetek az ünnepi ételekből a szegényeknek is! Ez a nap az Örökkévalónak szent napja, most ne bánkódjatok, hanem töltsön be titeket az Örökkévaló öröme, mert abból nyertek erőt!” ¹¹ A léviták is csendesítették és vigasztalták a népet: „Nyugodjatok meg, és ne sírjatok! Szent ez a nap!” ¹² Ekkor a nép megnyugodott, és elmentek, hogy örömünnepet tartsanak, mert megértették, amire tanították őket. Vidáman együtt ettek-ittak, és a szegényeket is megvendégelték.

A Sátorok ünnepe

¹³ A következő napon a törvénytanító Ezsdráshoz gyűltek az egész népből a családfők, a papok és a léviták, hogy együtt tanulmányozzák a Törvény szavait. ¹⁴ Azt találták a Törvényben, amelyet az Örökkévaló Mózes által parancsolt, hogy a hetedik hónapban Izráel egész népének meg kell tartania a Sátorok ünnepét, és ilyenkor lombsátrakban kell lakniuk. ¹⁵ Ezért kihirdették minden városban és Jeruzsálemben is: „Mindenki menjen a környékre, és hozzon onnan mindenféle zöld lombos ágakat: szelíd és vadolajfáról, mirtuszról, pálmákról és egyéb fákról! Ezekből készítsetek lombsátrakat, ahogyan a Törvényben meg van írva!”

¹⁶ Ekkor az egész nép felkerekedett, zöld lombos ágakat hoztak, és elkészítették a lombsátrakat a házuk lapos tetején vagy az udvarukon — ugyanígy a jeruzsálemi Templom udvarán, a Vízi-kapu előtti téren, és az Efraim-kapunál is. ¹⁷ Így hát az egész nép, amely a száműzetésből megszabadulva hazatért, megtartotta a Sátorok ünnepét, és ez idő alatt a lombsátrakban is lakott. Izráel népe Józsuénak, a Nún fiának napjaitól fogva mindeddig nem tartotta meg így a lombsátrak ünnepét. Ezért igen nagy volt az öröm. ¹⁸ Az ünnep ideje alatt Ezsdrás minden nap olvasott a népnek Isten Törvényéből. Hét napon keresztül ünnepeltek, és a nyolcadik napon az egész nép összegyűlt az ünnep nagy napjára, ahogyan az meg van írva.