Máté 26

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik^(A)

26 Miután Jézus elmondta mindezeket, a tanítványaihoz fordult: ² „Mint tudjátok, két nap múlva lesz a Páska ünnepe. Akkor az Emberfiát kiszolgáltatják az ellenségeinek, és keresztre feszítik.”

³ A főpapok és a nép vezetői összegyűltek Kajafás főpap palotájának udvarában. ⁴ Azon tanácskoztak, hogyan lehetne Jézust titokban letartóztatni és kivégeztetni. ⁵ Azt mondták: „Ne az ünnep alatt, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”

Mire jó ez a pazarlás?^(B)

⁶ Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. ⁷ Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom edényben drága illatszert hozott magával, és azt Jézus fejére öntötte.

⁸ Ezt látva a tanítványok bosszankodtak, és azt mondták: „Mire jó ez a pazarlás?! ⁹ Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!”

¹⁰ Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt, hiszen jót tett velem? ¹¹ Szegények mindig lesznek köztetek,^[a] de én nem leszek mindig veletek. ¹² Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet. ¹³ Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”

Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel^(C)

¹⁴ Ekkor Iskáriótes Júdás, az egyik a tizenkét tanítvány közül, elment a főpapokhoz. ¹⁵ Ezt kérdezte: „Mennyit fizettek nekem, ha a kezetekbe adom Jézust?” Azok pedig harminc ezüstpénzt adtak neki. ¹⁶ Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy a kezükre juttassa Jézust.

Az utolsó Páska-vacsora^(D)

¹⁷ A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”

¹⁸ Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a Páska ünnepét tanítványaimmal együtt.«” ¹⁹ A tanítványok megtették, amit Jézus mondott, és mindent előkészítettek.

²⁰ Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával. ²¹ Vacsora közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”

²² Erre ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?”

²³ Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴ Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”

²⁵ Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus.

Az Új Szövetség megkötése^(E)

²⁶ Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!”

²⁷ Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta tanítványainak. Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸ mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely a bűnök megbocsátása végett fog kiömleni sokakért. ²⁹ Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Atyám Királyságában.”

³⁰ Ezután elénekelték a zsoltárokat, majd kimentek az Olajfák hegyére.

Ma éjjel mind elhagytok engem!^(F)

³¹ Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás:

³² De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.”

³³ Péter azt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked: ma éjjel, még mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”

³⁵ Péter így fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.

Jézus a Gecsemáné kertben^(G)

³⁶ Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. ³⁷ Pétert és Zebedeus két fiát azonban magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett. ³⁸ Ezt mondta nekik: „A lelkem halálosan szomorú. Várjatok meg itt, és virrasszatok velem!”

³⁹ Majd kissé előrement, arccal a földre borult, és imádkozni kezdett: „Atyám! Ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a poharat!^[c] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” ⁴⁰ Ezután visszament a három tanítványhoz, de azok közben elaludtak. Azt mondta Péternek: „Még egy órát sem tudtatok velem együtt virrasztani?! ⁴¹ Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert a szellem ugyan készen áll, de az emberi természet gyenge.”

⁴² Ezután másodszor is elment imádkozni, és ezt mondta: „Atyám, ha nem kerülhetem el ezt a poharat, és valóban ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint!”

⁴³ Majd visszament hozzájuk, de megint alva találta őket, mert nem tudták nyitva tartani a szemüket. ⁴⁴ Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

⁴⁵ Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Most már aludhattok!

Nézzétek! Elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják! ⁴⁶ Keljetek fel, és induljunk! Látjátok? Már itt is jön, aki elárul engem!”

Jézust letartóztatják^(H)

⁴⁷ Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok és a nép vezetői küldtek. ⁴⁸ Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el!” ⁴⁹ Egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésül megcsókolta az arcát.

⁵⁰ Jézus erre így felelt: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!”

Ekkor az emberek körülvették Jézust, megragadták, és letartóztatták. ⁵¹ Jézus tanítványai közül az egyik a kardjához kapott, kirántotta, és rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.

⁵² Jézus azonban rászólt a támadóra: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg! ⁵³ Azt gondolod, nem kérhetnék Atyámtól segítségül akár tizenkét sereg^[d] angyalt is? ⁵⁴ De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint ennek így kell történnie?”

⁵⁵ Ezután pedig a tömeghez fordult: „Kardokkal és botokkal jöttetek, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?! Minden nap ott tanítottam a Templom területén, és nem fogtatok el. ⁵⁶ De azért történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak.” Ezután minden tanítványa otthagyta Jézust, és futva menekült.

Jézus a vallási vezetők előtt^(I)

⁵⁷ Miután Jézust letartóztatták, Kajafás főpap házához vitték. Ott gyűltek össze a törvénytanítók és a nép vezetői. ⁵⁸ Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvaráig. Bement, és leült az őrök közé, hogy lássa, mi fog történni.

⁵⁹ A főpapok és a Főtanács többi tagjai igyekeztek valami ürügyet találni, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyanokat kerestek, akik hajlandók voltak Jézus ellen hamisan tanúskodni. ⁶⁰ De nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt két férfi, ⁶¹ akik azt mondták: „Ez az ember^[e] azt mondta: »Le tudom rombolni Isten Templomát, és három nap alatt újra felépítem.«”

⁶² Ekkor a főpap fölállt, és azt kérdezte Jézustól: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” ⁶³ Jézus azonban nem szólt egy szót sem.

Végül a főpap azt mondta: „Az élő Istenre kényszerítelek, hogy eskü alatt mondd meg az igazat! Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”

⁶⁴ Jézus ezt felelte: „Igen, úgy van, ahogy mondod! Sőt, azt mondom nektek: majd meglátjátok az Emberfiát a Mindenható^[f] jobb oldalán ülni, és meglátjátok, hogy eljön az ég felhőin.”

⁶⁵ A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és felkiáltott: „Ezzel Istent gyalázta! Több tanúra nincs is szükségünk. Mindnyájan hallottátok, hogy Istent gyalázta! ⁶⁶ Hogyan határoztok?”

A vezetők mind azt válaszolták: „Bűnös, és meg kell halnia!”

⁶⁷ Ezután Jézus arcába köptek, és ököllel ütötték. ⁶⁸ Mások az arcába vágtak, és ezt mondták: „Most prófétáld meg, te »Messiás«, hogy ki ütött meg!”

Péter letagadja, hogy ismeri Jézust^(J)

⁶⁹ Péter ezalatt ott ült a főpap udvarán. Odament hozzá egy szolgálólány, és megszólította: „Ugye, te is a galileai Jézussal voltál?”

⁷⁰ De Péter mindenki füle hallatára letagadta: „Nem tudom, miről beszélsz!”

⁷¹ Ezután kiment az udvarról, de a kapuban meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta Péterről a többieknek: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”

⁷² Péter ismét letagadta, sőt még esküvel is megerősítette: „Nem is ismerem azt az embert!”

⁷³ Kicsivel később, akik ott álltak, ezt mondták Péternek: „Te valóban közéjük tartozol, mert a kiejtésed^[g] is erről árulkodik.”

⁷⁴ Péter ekkor átok alatt megesküdött,^[h] hogy igaz, amit mond: „Nem is ismerem azt a férfit!” Abban a pillanatban kukorékolt a kakas. ⁷⁵ Péternek azonnal eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott neki: „Mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” Ezután Péter kiment a főpap udvarából, és keserves sírásra fakadt.