Máté 13

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Példázat a magvetésről^(A)

13 Ugyanezen a napon történt, hogy Jézus kiment a házból, és leült a tó partján. ² Sokan gyűltek össze körülötte, ezért beszállt egy halászbárkába, ott leült, az emberek pedig a parton álltak. ³ Sok mindenre tanította őket jelképes történetekkel.

Ezt mondta: „Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. ⁴ Ahogy szórta a vetőmagot, egy részük az útra esett. Odarepültek a madarak, és mind felcsipegették. ⁵ Más magok köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. ⁶ Amikor a nap fölkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem gyökereztek mélyen, teljesen elszáradtak. ⁷ Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. ⁸ A magok egy része azonban jó termőföldbe esett, felnőtt és termést hozott. Az egyik százszor, a másik hatvanszor, ismét másik harmincszor annyit termett, mint amennyit a gazda vetett. ⁹ Akinek van füle, hallja és értse meg!”

Ti megérthetitek Isten Királyságának titkait^(B)

¹⁰ Tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért használsz jelképes történeteket, amikor tanítasz?”

¹¹ Ő így válaszolt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többiek nem. ¹² Akinek van, az még többet kap, hogy még fölöslege is lesz. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt. ¹³ Azért tanítom őket történetek segítségével, mert néznek ugyan, de nem látnak, és hallják ugyan, de nem értik meg, amit mondok. ¹⁴ Beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája:

¹⁶ Ti azonban boldogok vagytok, mert a ti szemetek lát, és a fületek hall. ¹⁷ Igazán mondom nektek: sok próféta és igaz ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták, és szerették volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”

A magvetés történetének magyarázata^(C)

¹⁸ „Most pedig értsétek meg a magvetésről szóló történet magyarázatát! ¹⁹ Mit jelent az, amikor a mag az útra esik? Arról az emberről szól, aki hallja az Isten Királyságáról szóló üzenetet, de nem érti meg, ezért a gonosz elrabolja a szívébe vetett magokat.

²⁰ Mit jelent az, amikor a mag köves talajba hullik? Arról szól, aki meghallgatja az üzenetet, és azonnal örömmel fogadja, ²¹ de az nem gyökerezik meg a szívében, és csak rövid ideig él benne. Az ilyen ember hamar elveszti a hitét, amikor üldöztetés vagy valami baj éri az üzenet miatt.

²² A tüskés gyomok közé esett mag azt jelképezi, amikor valaki meghallgatja ugyan az üzenetet, de azután a földi élet gondjai, vagy a meggazdagodásra való törekvés elfojtja benne Isten üzenetét, ezért nem hoz termést. ²³ Végül pedig a jó talajba vetett mag azt jelképezi, amikor valaki hallja az üzenetet, meg is érti, és termést is hoz: az egyik a vetőmag százszorosát, a másik a hatvanszorosát, ismét másik pedig a harmincszorosát.”

Példázat a gyomokról és a búzáról

²⁴ Másik történetet is mondott nekik. „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember tiszta búzát vetett a szántóföldjébe. ²⁵ Amikor mindenki aludt, eljött az ellensége, és gyommagokat^[b] szórt a vetés közé, majd elment. ²⁶ A búza felnőtt, és kalászt hozott, de közben a gyomok is megnőttek. ²⁷ A szolgák ekkor megkérdezték a gazdájukat: »Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Akkor hogyan kerültek oda a gyomok?«

²⁸ »A gyomokat az ellenség vetette« — felelte a gazda.

A szolgák tovább kérdezték: »Akarod, hogy kigyomláljuk?«

²⁹ »Ne tegyétek — válaszolta —, mert akkor esetleg a búzát is kitépnétek a gyomokkal! ³⁰ Hagyjátok csak együtt nőni mindkettőt az aratásig! Akkor szólok majd az aratóknak: Szedjétek össze először a gyomokat, kössétek csomókba, és égessétek el, a tiszta búzát pedig gyűjtsétek a raktáramba!«”

A mustármag és a kovász példázata^(D)

³¹ Ezután egy másik hasonlatot is mondott nekik: „Isten Királysága hasonló ahhoz, mikor egy ember a kertjébe mustármagot vet. ³² Ez a legkisebb a magok között, de mire felnő, nagyobb lesz minden más kerti növénynél. Szinte fává nő, rászállnak a madarak, és fészket raknak az ágai között.”

³³ Mondott nekik egy másik hasonlatot is: „Isten Királysága hasonló ehhez: egy asszony kovászt kevert három mérce^[c] lisztbe, majd állni hagyta, amíg az egész tészta megkelt.”

³⁴ Jézus mindig ilyen jelképes történetek segítségével tanította az embereket, példázatok nélkül nem mondott nekik semmit. ³⁵ Így teljesedett be, amit Isten a prófétán keresztül mondott:

A búza és a gyomok példázatának magyarázata

³⁶ Ezután Jézus elbocsátotta az embereket, és hazament. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: „Magyarázd el nekünk a búza és a gyomok példázatát!”

³⁷ Jézus így válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸ A szántóföld a világ. A jó mag azokat jelképezi, akik Isten Királyságához tartoznak, a gyomok pedig azokat, akik a Gonoszhoz tartoznak. ³⁹ Az ellenség, aki a gyomokat veti, a Sátán. Az aratás ennek a korszaknak a vége^[e], az aratók pedig az angyalok.

⁴⁰ Ahogy a gyomokat összeszedik és elégetik, úgy fog történni ennek a korszaknak a végén is. ⁴¹ Az Emberfia elküldi angyalait, hogy válogassák ki és gyűjtsék össze Királyságából mindazokat, akik gonosz dolgokat tesznek, és akik miatt az emberek vétkeznek. ⁴² Ezeket tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³ Ekkor azok, akik szeretik az igazságot, ragyogni fognak majd Mennyei Atyjuk Királyságában, mint a nap. Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”

Példázat a kincsről és az igazgyöngyről

⁴⁴ „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember elrejtett kincset talált a szántóföldben. Azután visszatemette, majd nagy örömmel elment, minden vagyonát eladta, és megvette azt a földet, amelyben a kincs volt.

⁴⁵ Isten Királysága hasonló ehhez: volt egy kereskedő, aki igazgyöngyökkel kereskedett. ⁴⁶ Egyszer talált egy nagyon értékes gyöngyöt. Akkor elment, eladta minden vagyonát, és megvette azt az egyetlen gyöngyöt.”

Példázat a halászhálóról

⁴⁷ „Isten Királysága hasonló ehhez: a halászok kerítőhálójukkal mindenféle halat összefogtak, ⁴⁸ majd mikor egészen megtelt, kihúzták a partra. Ezután leültek, és kiválogatták a zsákmányt: a jó ízű halakat edényekbe gyűjtötték, a rosszakat pedig félredobták. ⁴⁹ Így lesz majd ennek a korszaknak a végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazságosak közül. ⁵⁰ A gonoszokat tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.”

⁵¹ „Értitek már, mit jelentenek ezek a példázatok?” — kérdezte Jézus.

„Igen” — felelték a tanítványai.

⁵² Ekkor ő így folytatta: „Tehát minden törvénytanító, aki Isten Királyságának követője lett, ahhoz a házigazdához hasonlít, aki a kamrájából új és régi dolgokat is előhoz.”

Jézus Názáretben^(E)

⁵³ Miután Jézus befejezte ezeket a történeteket, elment onnan. ⁵⁴ Visszatért a saját városába, és ott is tanított a zsinagógában. Mindenki nagyon csodálkozott rajta, és ezt kérdezgették egymástól: „Honnan szerzett ilyen bölcsességet és csodatevő erőt? ^55-56 Hiszen ez csak az ács fia! Ismerjük az egész családját: anyját, Máriát, és a testvéreit, Jakabot, Józsefet, Simont és Júdást, meg a húgait, akik mind itt élnek közöttünk! Honnan vette hát ezt a bölcsességet és a csodatevő erőt?” ⁵⁷ Ezért nem fogadták el Jézust, hanem visszautasították és elfordultak tőle.

Jézus ekkor ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak a saját városában és családjában nem.”

⁵⁸ Ebben a városban nem is tett sok csodát, mert nem hittek benne.