Kizavarja a kereskedőket a Templomból^(A)

⁴⁵ Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket. ⁴⁶ Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«^[a] Ti azonban »rablók barlangjává«^[b] tettétek.”

⁴⁷ Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt. ⁴⁸ De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.

Jézus kikergeti a kereskedőket a Templomból^(A)

¹³ Közeledett már a júdeaiak páska ünnepe, ezért Jézus felment Jeruzsálembe. ¹⁴ Látta, hogy a Templom udvarában marhákat, juhokat, galambokat árulnak, és pénzváltók ülnek az asztalaiknál. ¹⁵ Ekkor felragadott néhány kötelet, azokat marokra fogta, mint egy korbácsot, és kizavarta a kereskedőket a Templom területéről, a juhokkal és a marhákkal együtt. A pénzváltók pénzét szétszórta, és asztalaikat felborította. ¹⁶ A galambárusoknak is mondta: „Ki innen! Vigyétek el ezeket! Ne tegyétek Atyám házát piactérré!”

¹⁷ Tanítványainak eszébe jutott, hogy az Írás ezt mondja:

¹⁸ Egyes júdeaiak, ezt mondták Jézusnak: „Mutass nekünk valami csodás jelet annak bizonyítására, hogy jogod van ilyeneket tenni!”

¹⁹ Jézus ezt felelte: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt újra felépítem!”

²⁰ Erre azok így válaszoltak: „Negyvenhat évig építették a Templomot, te meg három nap alatt újjáépítenéd?!”

²¹ De nem értették meg, hogy Jézus nem a Templom épületeiről, hanem a saját testéről beszélt. ²² Később, már Jézus feltámadása után, tanítványai visszaemlékeztek mindarra, amit ekkor mondott, és hittek az Írásban és Jézus szavaiban.