Jézus a vízen jár^(A)

⁴⁵ Jézus ezután utasította a tanítványait, hogy azonnal szálljanak be bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, Betsaidába, amíg ő elbocsájtja az embereket. ⁴⁶ Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.

⁴⁷ Eljött az este, és a bárka még valahol a tó közepénél tartott, Jézus pedig egyedül volt a parton. ⁴⁸ Látta, hogy a tanítványai küszködnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük. ⁴⁹ Amikor a tanítványok meglátták Jézust, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek. ⁵⁰ Mindannyian látták, és nagyon megrémültek, de ő azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!” ⁵¹ Belépett hozzájuk a bárkába, s ekkor a szél azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon megdöbbenek. ⁵² Még mindig nem okultak a kenyerek megszaporításán sem, és kemény volt a szívük.

A vízen jár^(A)

¹⁶ Estefelé a tanítványok lementek a tóhoz, ¹⁷ beszálltak egy halászbárkába, és elindultak a túlsó partra, Kapernaum felé. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem jött vissza hozzájuk. ¹⁸ Erős szél fújt, és egyre nagyobb hullámok támadtak a tavon. Már vagy öt-hat kilométerre eltávolodtak a parttól, ¹⁹ amikor meglátták Jézust, amint a vízen járva közeledett hozzájuk. Nagyon megrémültek, ²⁰ de Jézus így biztatta őket: „Én vagyok az, ne féljetek!” ²¹ A tanítványok nagyon megörültek, s be akarták venni Jézust a bárkába, de hirtelen már partot is értek ott, ahová igyekeztek.