Lukács 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Bevezetés
1 Sokan próbáltak már beszámolni azokról a dolgokról, amelyek közöttünk történtek, s amelyek által Isten terve megvalósult. 2 Ugyanazokat írták le, amelyekről mi is hallottunk azoktól, akik kezdettől fogva a saját szemükkel látták mindezt, és akik hirdették Isten üzenetét. 3 Jómagam kezdettől fogva mindennek gondosan utána jártam, s úgy gondoltam, hogy szép rendben én is írásba foglalom mindezeket egy könyvben a számodra, tisztelt Teofilus. 4 Így majd meggyőződhetsz azoknak a dolgoknak a hitelességéről, amelyekre tanítottak téged.
Zakariás és Erzsébet
5 Abban az időben, amikor Heródes volt Júdea királya, élt egy Zakariás nevű pap, aki szolgálati beosztása szerint Abijá csoportjához tartozott. Felesége, Erzsébet is Áron családjából származott. 6 Isten elfogadta és kedvelte Zakariást és Erzsébetet, akik minden tekintetben az Örökkévaló parancsai és rendelkezései szerint, feddhetetlenül és igazságosan éltek. 7 Gyermekük azonban nem született, mivel Erzsébet meddő volt, s abban az időben már mind a ketten idősek voltak.
8 Zakariás a saját papi csoportjában szolgált Isten előtt a Templomban. Történt egyszer, hogy amikor az ő csoportjára került a sor, 9 a szokásos sorshúzás őt jelölte ki, hogy bemenjen az Örökkévaló Templomába, és ott illatáldozatot mutasson be.
Gábriel megjelenik Zakariásnak
10 Miközben Zakariás a Templomban az áldozati szertartást végezte — a nép pedig kint imádkozott —, 11 az Örökkévaló egyik angyala megjelent az illatáldozati oltár jobb oldalán. 12 Zakariás nagyon megdöbbent, és félelem fogta el.
13 Az angyal azonban így bátorította: „Ne félj Zakariás, mert Isten meghallgatta az imádságodat! Feleséged, Erzsébet fiút fog szülni neked, akit nevezz Jánosnak! 14 Megszületésekor ujjongó öröm tölt be téged, és sokan fognak veled együtt örülni a megérkezésének, 15 mert ez a fiú Isten nagy embere lesz! Nem szabad bort vagy más részegítő italt innia, és már az édesanyja méhétől kezdve be fogja tölteni a Szent Szellem. 16 Izráel népéből sokakat visszatérít majd az Örökkévalóhoz, Istenükhöz. 17 Ez a fiú az Úr előtt fog menni az Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a gyermekeikhez fordítsa, hogy az engedetleneket bölcs és igazságos gondolkozásúvá tegye, és hogy az Örökkévaló számára felkészítse a népet.”
18 Zakariás így válaszolt az angyalnak: „Hogyan bizonyosodhatok meg felőle, hogy mindez valóban be fog teljesedni, hiszen öreg vagyok, és feleségem is idős már.”
19 Az angyal azt felelte: „Én Gábriel vagyok, aki mindig Isten előtt állok, hogy szolgálatára legyek. Ő küldött hozzád, hogy beszéljek veled, és elhozzam ezt az örömhírt. 20 De jól jegyezd meg: most megnémulsz, és mindaddig nem tudsz beszélni, amíg ez meg nem történik, mivel nem hittél a szavamnak. Amit pedig mondtam, az a maga idejében maradéktalanul be fog teljesedni.”
Erzsébet gyermeket vár
21 Az emberek ezalatt várták Zakariást, és csodálkoztak, hogy miért marad olyan sokáig a Templomban. 22 Amikor végre kijött, nem tudott egy szót sem szólni, csak a kezével intett. Ekkor megértették, hogy látomást látott. 23 Amikor pedig letelt a szolgálata, hazament.
24 Nem sokkal ezután Erzsébet áldott állapotba került, s a következő öt hónapban ki sem mozdult a házukból. Ezt mondta: 25 „Hát így tett velem az Örökkévaló, amikor rám tekintett, és elvette meddőségem szégyenét!”
Gábrielt Isten Máriához küldi
26-27 Később, amikor Erzsébet már terhessége hatodik hónapjában volt, Isten elküldte Gábriel angyalt a galileai Názáretbe egy szűzhöz, kit Máriának hívtak. Ezt a leányt egy József nevű férfi — aki Dávid király leszármazottja volt — már eljegyezte magának feleségül, de még nem házasodtak össze. 28 Gábriel megjelent Máriának, és így köszöntötte: „Üdvözöllek! Az Örökkévaló kegyelmébe fogadott téged, és veled van.”
29 Mária megdöbbent, és zavarban volt. Azon tűnődött, vajon mit jelenthet ez a szokatlan köszöntés.
30 De az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária, mert nagyon kedves vagy Istennek! 31 Figyelj rám! Áldott állapotba kerülsz, és fiad fog születni, akit nevezz el Jézusnak. 32 Ő hatalmas lesz, és a Magasságos Isten Fiának fogják hívni. Ősapjának, Dávidnak trónjára fogja őt ültetni Isten, az Örökkévaló. 33 Így fog uralkodni mindörökké Jákób leszármazottjai fölött, és királyi uralma soha nem ér véget.”
34 Mária ezt kérdezte: „Hogyan lehetséges ez? Hiszen én még szűz vagyok!”
35 Az angyal így válaszolt: „A Szent Szellem száll rád, és a Magasságos Isten ereje vesz körül téged. Ezért a gyermek, akit majd megszülsz, szent lesz, és Isten Fiának nevezik. 36 Nézd, a rokonod, Erzsébet is áldott állapotban van, és ez már a terhessége hatodik hónapja! Idős kora ellenére fiút fog szülni, pedig mindenki meddőnek tartotta! 37 Látod, Isten számára semmi sem lehetetlen!”
38 Mária így válaszolt: „Az Örökkévaló szolgálóleánya vagyok, történjen velem minden úgy, ahogy mondtad!” Ezután az angyal elment.
Mária meglátogatja Erzsébetet
39 Mária ekkor útra készült, és sietve elment Júdea hegyvidékének egyik városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária hangját, a méhében lévő magzat örömében repesni kezdett, és a Szent Szellem betöltötte Erzsébetet. 42 Nagy örömmel felkiáltott: „Áldott vagy te, Mária — jobban, mint bárki más az asszonyok között! Áldott a gyermeked is, akit a méhedben hordozol! 43 Hogy lehet az, hogy az Uram anyja vagy, mégis te jössz hozzám? 44 Mert abban a pillanatban, amikor a köszöntésedet meghallottam, a gyermekem örömében repesni kezdett a méhemben. 45 Bizony boldog és áldott, aki hittel fogadja, amit az Örökkévaló mond neki, mert az beteljesedik!”
Mária dicsőíti Istent
46 Mária pedig ezt mondta:
47 „Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből-lelkemből,
szellemem ujjong Istennek, Üdvözítőmnek,
48 mert rátekintett alázatos szolgálóleányára!
Bizony, mostantól fogva minden nemzedék
boldognak és áldottnak mond engem,
49 mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas!
Szent a neve!
50 Nemzedékről nemzedékre
irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt.
51 Kinyújtotta karját, megmutatta erejét:
szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják,
52 ledöntötte trónjukról az uralkodókat,
az alázatosakat pedig felemelte.
53 A szükségben lévőket elhalmozta minden jóval,
a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el.
54 Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek,
mert nem felejtette el ígéretét,
hogy könyörületesen bánik velünk.
55 Mert ezt ígérte őseinknek,
Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökké.”
56 Ezután Mária még körülbelül három hónapig maradt Erzsébetnél, azután hazament.
Bemerítő János születése
57 Amikor eljött az ideje, Erzsébet fiút szült. 58 Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Örökkévaló, és együtt örültek vele.
59 A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni, 60 de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”
61 Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!” 62 Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni a gyermekének.
63 Ő kért egy írótáblát, és ezt írta rá: „János a neve”. Ezen mindenki elcsodálkozott. 64 Ekkor hirtelen megoldódott Zakariás nyelve, megszólalt, és Istent dicsérte. 65 A környék lakóit pedig istenfélelem töltötte be, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt. 66 Akik csak hallottak róla, mind a szívükbe vésték, és azon gondolkoztak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Örökkévaló kétségtelenül a gyermek felett tartotta a kezét.
Zakariás dicsőíti Istent
67 Zakariást ekkor betöltötte a Szent Szellem, és így prófétált:
68 „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene,
mert segítségére sietett népének,
és megváltást hozott nekünk!
69 Hatalmas Szabadítót küldött hozzánk
szolgájának, Dávidnak családjából,
70 ahogyan ezt ősidőktől fogva,
szent prófétái által megígérte,
71 hogy megszabadítson ellenségeinktől,
és gyűlölőink kezéből kimentsen,
72 hogy megmutassa ősapáinknak kegyelmét,
s hogy megtartsa velük kötött szent szövetségét.
73 A szövetséget, amelyet Ábrahámnak,
ősapánknak esküvel erősített:
74 megígérte, hogy miután ellenségeinktől megszabadít,
félelem nélkül szolgáljuk majd Istenünket,
75 s igazságban és szentségben élhetünk színe előtt
életünk minden napján.
76 Te pedig, fiúcska,
a Magasságos Isten prófétája leszel,
mert az Úr előtt készíted az utat,
77 az üdvösség ismeretére tanítod Isten népét,
amikor majd bűnbocsánatot nyernek,
78 Istenünk nagy irgalmasságából!
Ezért meg fog látogatni minket
a Napfelkelte a magasságból,
79 hogy világosság ragyogjon azokra,
akik a halál árnyékában, sötétben ülnek,
és a békesség útjára vezessen bennünket.”
80 A gyermek János növekedett, és egyre erősödött szellemben. A pusztában élt egészen addig, amíg nyilvánosan hirdetni kezdte Isten üzenetét Izráel népének.
Lukács 1
Hungarian Károli
1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2 A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3 Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6 És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.
8 Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,
9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.
12 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.
13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.
14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;
15 Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.
16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.
17 És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18 És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.
19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.
21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22 És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.
23 És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.
24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:
25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27 Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
28 És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29 Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!
30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.
32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;
33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!
34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:
37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.
39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41 És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48 Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.
51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
53 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54 Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.
55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!
56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
57 Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.
58 És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.
59 És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.
60 És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
62 És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
64 És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
65 És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
66 És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.
67 És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,
69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,
70 A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,
71 Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;
72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,
73 Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,
74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.
75 Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.
76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;
77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.
78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
79 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
80 A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center