Add parallel Print Page Options

Jeruzsálem, térj eszedre!

Benjámin népe, menekülj el Jeruzsálemből!
    Fújjátok meg a sófárt Tékóában,
adjatok vészjelzést Bét-Keremben!
    Mert nagy veszedelem közeleg észak felől,[a]
    nagy pusztítás.

„Jeruzsálem[b], bár gyönyörű, virágos legelő vagy,
    mégis elpusztítalak!
Pásztorok jönnek ellened nyájaikkal,
    sátrat vernek, körülvesznek,
gyönyörű legelődet felosztják,
    és nyájaikat legeltetik a maguk részén.”

„Készüljetek föl Jeruzsálem ostromára!
    Rajta, támadjuk meg a várost délben!
Már későre jár az idő,
    megnyúltak az árnyékok.
Rajta, támadjuk meg éjjel!
    Romboljuk le falait és palotáit!”[c]

Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Vágjátok ki a fákat,
    építsetek töltést[d] Jeruzsálem falainál!
Büntetésre ítélt város ez,
    mert tele van elnyomással!
Ahogy a kút hidegen tartja vizét,
    úgy tartja magában a gonoszságát Jeruzsálem is.
Folyton erőszakról és romlásról hallok híreket,
    betegséget és sebeket látok mindenütt!
Jeruzsálem, térj eszedre,
    különben lelkem elfordul tőled,
    és lakatlan romhalmazzá teszlek!”

Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Teljesen lecsupaszítják Izráel maradékát,
    ahogy a szőlőt leszüretelik!
Szedd le az utolsó szemig,
    ahogy a szüretelők leszednek minden szemet!”[e]

10 De kihez szóljak? Kit figyelmeztessek?
    Ugyan ki hallgat rám?
Izráel nem hallgat a figyelmeztetésre,
    olyan mintha süket lenne.[f]
Megutálták az Örökkévaló szavát,
    hallani sem akarják.
11 Ezért betölt engem az Örökkévaló haragja,
    elfáradtam, hogy feltartóztassam!

„Ne is tartsd vissza tovább,
    hanem öntsd ki rájuk haragom
    — mondta az Örökkévaló —,
még az utcán játszadozó gyerekekre is,
    meg a fiatalok társaságára,
    mindenkire!
Bizony, fogságba kerül férj és feleség,
    idős és fiatal egyaránt!
12 Házaikban más lakik,
    szántóföldjük és feleségük is másé lesz,
mivel kezemet e föld lakosai ellen fordítom
    — mondja az Örökkévaló. —
13 Hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvár,
    még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak,
14 hamis biztonságba ringatják népemet,
    súlyos sebeit könnyelműen gyógyítgatják:
»Békesség, békesség!« — mondogatják nekik,
    pedig nincs békesség.
15 Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt,
    de eszük ágában sincs!
Már pirulni sem tudnak,
    emiatt ők is elpusztulnak a többiek között,
    mikor népemet megbüntetem.
Bizony, elesnek, elhullanak mind!”
    — mondja az Örökkévaló.

16 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Menjetek ki az utak találkozásához,
    kérdezősködjetek a régi ösvények után!
Keressétek, melyik a jó út,
    és azon járjatok,
    hogy nyugalmat találjatok lelketeknek.
De azt feleltétek: »Nem megyünk!«
17 Őrszemeket is állítottam fölétek, figyelmeztettelek:
    Figyeljetek a sófár hangjára!
De azt feleltétek: »Nem figyelünk!«
18 Ezért hát hallják meg a nemzetek,
    tudják meg a népek mindannyian,[g]
mit fogok tenni ezzel a néppel!
19 Tudja meg az egész föld,
    hogy csapásokkal sújtom e népet,
    saját tetteik súlyos következményeivel,
mert nem hallgattak a szavamra,
    és tanításomat elutasították!”
20 „Minek hoztok nekem tömjént Sebából,
    és jó illatú nádat messzi földről?
Nem fogadok el égőáldozatot tőletek,
    s nem kedvelem véresáldozataitokat sem.”

21 Ezért azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Akadályokat helyezek e nép elé,
    amelyben megbotlanak,
apa és fia, szomszéd és barátja
    — mindannyian elvesznek!”

22 Azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Idegen nemzet jön észak felől,
    messzi földről nagy hadsereg indul útnak!
23 Kezükben íj és lándzsa,
    szívük kegyetlen, könyörtelen,
hangjuk, mint a tenger zúgása,
    hatalmas lovas sereg!
Mind harcra készülnek
    — ellened, Jeruzsálem!”[h]
24 Halljuk hírét a közelgő seregnek,
    kezünk lehanyatlik és megdermed,
megragadja szívünket a rettegés,
    mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyt.
25 Ki ne menjetek a mezőre,
    az utakon se járjatok,
mert ellenség kardja vár,
    és rémület mindenfelől!
26 Népem leánya, ölts gyászruhát,
    fetrengj a földön, a hamuban,[i]
mintha egyszülött fiadat siratnád keservesen,
    mert ránk tör a pusztító hamar!

27 „Jeremiás, olyanná tettelek, mint az ötvös,
    aki fémet olvaszt és tisztít!
Vizsgáld meg népemet,
    és mérlegeld életmódjukat!”[j]

28 Mindnyájan megátalkodott lázadók,
    rágalmakat terjesztenek,
    romlottak és hitványak.
Ha ezüstöt keresel, vagy aranyat,
    olyanok ők, mint a vas, meg a bronz!
29 Hiába szítja a tüzet a fújtató,
    hiába olvasztja a tűz az ércet,
    salakjától nem tudja elválasztani.
Gonoszok, meg nem tisztíthatók!
30 „Értéktelen salak, nem ezüst”
    — így nevezik ezt a népet, mert az Örökkévaló félredobta őket!

Footnotes

  1. Jeremiás 6:1 észak felől Júda és Izráel ellenségei sokszor támadtak rájuk észak felől. A babilóniai seregek is erről közeledtek, és végül egész Júdát és Jeruzsálemet elpusztították. A 22. versben is.
  2. Jeremiás 6:2 Jeruzsálem Szó szerint: „Sion leánya”.
  3. Jeremiás 6:5 A 4–5. versben az ellenség vezetői tanácskoznak arról, hogyan és mikor foglalják el a várost.
  4. Jeremiás 6:6 töltés A várak ostrománál, a falak mellett kívülről kőből, földből, fából töltést emeltek.
  5. Jeremiás 6:9 Ebben a versben a hasonlat a szüretről szól, amikor a Törvény szerint a szüretelők nem szedték le az összes termést, hanem hátrahagytak a szegények számára egy-egy fürtöt. Lásd 3Móz 19:9 és 23:22. Isten ítélete azonban nem hagy Júda népéből maradékot.
  6. Jeremiás 6:10 Izráel… lenne Szó szerint: „körülmetéletlen a fülük”.
  7. Jeremiás 6:18 tudják… mindannyian Ez a rész az eredeti szövegben nehezen érthető.
  8. Jeremiás 6:23 Jeruzsálem Szó szerint: „Sion leánya”.
  9. Jeremiás 6:26 ölts… hamuban Ez az ókorban a gyász kifejezése volt.
  10. Jeremiás 6:27 Ezekben a versekben az ókori fémolvasztás adja a hátteret. A cél a nemesfémek kinyerése, de ebben az esetben az ércben nincs sem arany, sem ezüst, csak salak lesz belőle. A 28–30 versekben Jeremiás a „vizsgálat” eredményét jelenti Istennek.