Jeremiás 31
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel!
31 Ezt mondja az Örökkévaló: „Abban az időben Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének, ők pedig népemmé lesznek.”
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megkegyelmeztem a pusztában népem maradékának,
kik az ellenség kardjától megmenekültek,
mikor Izráel népét nyugalmuk földjére vezettem.”
3 Megjelent nekem az Örökkévaló a távolból:
„Örökké tartó szeretettel szeretlek téged,
ezért marad meg irántad hűségem és kegyelmem!
4 Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel szűz leánya!
Újra kézbe veszed a csörgődobokat,
és kivonulsz az ujjongó, táncoló seregben.
5 Ismét szőlőskerteket ültetsz Samária dombjain,
s akik ültetik, azok élvezik is a gyümölcsét.
6 Bizony, eljön az idő,
mikor Efraim[a] hegyein az őrszem kiáltása hallatszik:
»Jöjjetek, menjünk föl Sionba,
az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz!«”
7 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Énekeljetek, ujjongjatok,
mert jót teszek Jákób népével!
Hirdessétek mindazt a jót,
amit teszek Izráellel,
hogy minden nemzet hallja![b]
Énekeljétek, kiáltsátok:
»Mentsd meg, Örökkévaló, népedet,[c]
szabadítsd meg Izráel maradékát!«
8 Nézzétek! Visszahozom népemet az északi földről,
összegyűjtöm őket a föld széléről is.
Lesznek közöttük vakok, sánták,
várandós asszonyok, sőt, vajúdók[d] is.
Hatalmas sereg gyűlik egybe,
mikor visszatérnek ide.
9 Sírva és imádkozva jönnek,
így vezetem őket.
Friss folyóvizekhez viszem,
egyenes úton vezetem őket,
ahol meg sem botlanak,
mert atyja vagyok Izráelnek,
és Efraim az elsőszülöttem.”
10 Halljátok az Örökkévaló szavát, ti nemzetek,
hirdessétek a szigeteknek,
s a távoli partok népeinek:
„Aki szétszórta Izráel népét,
az gyűjti össze őket,
s megőrzi népét, mint pásztor a nyáját.
11 Mert az Örökkévaló váltotta meg Jákób népét,
kiszabadította a nálánál erősebb kezéből.
12 A megszabadultak eljönnek, és énekelnek,
ujjonganak Sion hegyén,
arcuk örömtől ragyog az Örökkévaló jósága miatt.
Mert elárasztja őket ajándékaival:
búzával, borral, olívaolajjal,
bárányok és borjak sokaságával.
Lelkük olyan lesz, mint a jól öntözött kert,
s bánat a közelükbe sem ér többé.
13 Akkor táncolva ujjonganak együtt a tömegben
ifjak és vének, leányok és legények,
mert gyászukat örömre fordítom,
megvigasztalom őket,
s örömöt szerzek nekik sok bánatuk után.
14 A papokat ellátom bőségesen,
mindennek a színe-javával,
népemet jól tartom javaimmal”
— szól az Örökkévaló.
15 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nagy sírás-jajgatás hallatszik Rámában,
keserves siratóének:
Ráhel[e] siratja fiait,
mert nincsenek többé,
s nem akar megvigasztalódni.”
16 De az Örökkévaló ezt mondja:
„Ne jajgass tovább,
ne hullass könnyeket,
mert munkádat az Örökkévaló megjutalmazza,
s fiaid visszatérnek az ellenség földjéről!
17 Légy hát jó reménységben jövőd felől,
mert fiaid hazatérnek a saját földjükre!”
— mondja az Örökkévaló.
18 Hallottam, bizony hallottam,
hogy Efraim kesereg:
„Megvertél, Uram,
jaj, megvertél engem,
mint mikor gazdája igához szoktatja
a betöretlen tinót!
Téríts vissza,
és visszatérek hozzád,
hiszen te vagy Istenem, Örökkévaló!
19 Igaz, elfordultam tőled,
de megbántam bűneimet,
s miután megismertem magam,
mellemet verem szégyenemben.
Szégyellem magam, arcom pirul,
ifjúságom vétkei miatt!”
20 Az Örökkévaló így felelt:
„Édes fiam, Efraim!
Legkedvesebb gyermekem!
Valahányszor megfenyítelek,
ismét megszánlak, és rólad megemlékezem.
Feltámad bennem az irgalom,
megindul rajtad a szívem,
s megkegyelmezek neked!”
21 Állíts útjelzőket magadnak,
építs útmutató oszlopokat, Izráel szűz leánya!
Emlékezz az útra, amelyen elmentél,
figyelj az útra, és jöjj vissza,
térj haza városaidba!
22 Meddig tétovázol még, hűtlen leány?
Hiszen az Örökkévaló újat teremt a földön:
a leány jár a férfi után!
23 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Amikor kiszabadítom őket a fogságból, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: »Áldjon meg téged az Örökkévaló[f], te szent hegy, ahol igazságosság lakik!«
24 Júda földjén és városaiban a földművesek és a nyájaikat terelő pásztorok békességben fognak élni egymással, 25 mert megitatok minden szomjazó lelket, és jóllakatok minden éhezőt.” 26 Amikor ezt hallottam, felébredtem, és körülnéztem. Ez az álom felüdítette lelkemet!
27 Ezt mondja az Örökkévaló: „Eljön az idő, mikor megszaporítom Júda és Izráel népét. Megszaporítom háziállataikat, a nyájakat és a csordákat is. 28 Ahogyan egykor gondom volt arra, hogy gyökerestül kitépjem, összetörjem, szétszórjam, elpusztítsam és csapásokkal büntessem őket, ugyanúgy most gondom lesz rá, hogy elültessem és fölépítsem őket — mondja az Örökkévaló. —
29 Akkor majd nem emlegetik többé ezt a mondást:
»Az apák ették az éretlen szőlőt,
mégis a fiaik foga fájdult bele.«[g]
30 Mindenki csak a saját bűnéért fog meghalni. Aki savanyú szőlőt eszik, annak a foga fájdul meg, nem másé.”
Az új szövetség ígérete
31 „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével — én, az Örökkévaló mondom ezt! 32 Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi — én, az Örökkévaló mondom ezt! 33 Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. 34 Ezért nem kell többé senkinek sem a másikat tanítania, hogy igazán és személyesen megismerje az Örökkévalót, mert kicsinytől a nagyig mindannyian közvetlenül megismernek engem, mivel megbocsátom vétkeiket, és bűneikre többé nem is emlékezem — én, az Örökkévaló mondom ezt!”
Izráel népe örökre fennmarad
35 Ezt mondja az Örökkévaló,
aki teremtette a napot,
hogy világítson nappal,
aki megszabta a hold mozgását,
s a csillagok pályáját,
hogy világítsanak éjjel,
aki felkorbácsolja a tengert,
hogy zúgjanak hullámai,
kinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura:
36 „Ha ezek már nem engedelmeskednek törvényemnek,
csak akkor nem lesz többé Izráel nemzet a szememben!”
37 „Ha majd megmérhető lesz az ég a magasban,
vagy kikutatható a föld alapzata a mélyben,
csak akkor vetem meg Izráel összes leszármazottjait
azért, amit elkövettek!
— ezt mondja az Örökkévaló!”
Prófécia Jeruzsálem újjáépítéséről
38 „Eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, mikor a város az Örökkévaló számára újjáépül a Hananaél-toronytól a Szöglet-kapuig, 39 majd azon túl is kihúzzák a mérőzsinórt egyenesen a Gáréb-dombig, azután elfordulnak Góá felé.[h] 40 A völgy, ahová a halottakat temették, és a szemetet hordták, azután a mező a Kidron-patakig és a Lovak kapujáig kelet felé — ez az egész terület szent lesz az Örökkévalónak.
Soha többé nem fogják ezt a várost feldúlni, sem lerombolni!”
Footnotes
- Jeremiás 31:6 Efraim Itt valószínűleg az északi királyságot jelenti.
- Jeremiás 31:7 hogy… hallja Vagy: „aki első a nemzetek között”.
- Jeremiás 31:7 Mentsd… népedet Vagy: „Az Örökkévaló megmentette népét!” Ez gyakran a győzelmi kiáltás volt Izráelben.
- Jeremiás 31:8 vakok… vajúdók A hangsúly azon van, hogy az egészséges bevándorlókon kívül még azok is hazatérnek, akik általában nem vállalkoznak egy hosszú utazásra.
- Jeremiás 31:15 Ráhel Jákób felesége. Itt jelképesen azokat az izráeli asszonyokat jelenti, akik megölt gyermekeiket siratják.
- Jeremiás 31:23 A 23. versben lévő áldást az ókorban a Sion hegyén épült Jeruzsálemi Templomra szokták mondani.
- Jeremiás 31:29 Az apák… bele Azt jelenti, hogy az apák vétkéért fiaikat éri a büntetés.
- Jeremiás 31:39 mérőzsinórt… felé A mérőzsinórt a birtokterület kimérésénél, és építkezésnél használták. A 38–40. versekben az Örökkévaló kijelenti Jeruzsálem újjáépítését.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center