Jeremiás sir 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az Örökkévaló keze sújtotta Jeruzsálemet
1 [1] [a] Jaj, milyen elhagyatott lett
az egykor oly népes város!
Hogy megözvegyült,[b]
pedig milyen dicsőséges volt a nemzetek között!
Aki úrnő volt a tartományok között,
most robotoló rabszolgává lett.
2 Keservesen sír éjjelente,
könnyei áztatják arcát.
Senki sem vigasztalja
régi szeretői közül.
Barátai mind elárulták,
ellenségeivé lettek.
3 Júda népét elhurcolták otthonaiból,
rabszolgasorba kerültek, kenyerük a szenvedés.
Messze földre vitték őket, idegen nemzetek közé,
de ott sem találtak nyugalmat.
Üldözőik mind utolérték őket,
nem menekülhettek szorult helyzetükből.
4 Még a Sionba vezető utak is gyászolnak,
senki sem jön a szent ünnepekre többé.
A városkapuk helyén üresség tátong,
a papok keservesen sóhajtoznak.
Leányait szolgaságba hurcolták,[c]
ezért süllyedt Sion keserűségbe!
5 Ellenségei fölülkerekedtek,
könnyedén legyőzték,
mivel az Örökkévaló büntette meg Siont
tömérdek bűne miatt.
Gyermekeit fogságba hurcolták,
fogolyként vonultak ellenségeik előtt.
6 Megfosztották Siont minden ékességétől,
odalett minden dicsősége!
Fejedelmei olyanok lettek,
mint a szarvasok, ha nincs legelőjük,
— roskadozva menekültek
üldözőik elől.
7 Nyomorúsága idején,
száműzetése napjaiban
régi dicsőségére emlékezik Jeruzsálem,
s drága kincseire.
Mert népe ellenség kezébe esett,
s nem volt, aki segítsen rajta.
Ellenségei pedig csak nézték,
s gúnyosan nevettek bukásán.
8 Bizony, súlyosan vétkezett Jeruzsálem,
ezért lett tisztátalan!
Akik eddig tisztelték, most megvetik,
mert látták megszégyenülését.
Keservesen sóhajt ő is,
szégyenében eltakarja arcát.
9 Saját vére szennyezi ruhája szegélyét.
Mivel nem gondolt jövőjére,
szörnyű mélyre süllyedt.
Senki sem vigasztalja.
„Lásd meg, Örökkévaló, szenvedéseimet,
mert ellenségeim ujjonganak fölöttem!”
10 Ellenségei kirabolták Siont,
minden kincsétől megfosztották.
Néznünk kellett, hogy ellenségeink
még a szent helyre is behatoltak,
pedig te azt parancsoltad, Urunk,
hogy idegenek ne menjenek be gyülekezetedbe!
11 Egész népünk sóhajt és nyög,
amint kenyér után vágyakoznak,
kincseiket is eladják egy falat kenyérért,
hogy éhen ne haljanak.
„Lásd meg, Örökkévaló, nézd,
mennyire semmibe vesznek bennünket!
12 Nézzetek rám,
kik erre jártok!
Vajon van-e ehhez hasonló fájdalom,
mint amely engem ért,
amellyel az Örökkévaló keze sújtott
izzó haragja napján?
13 Mert a magasból tüzet küldött az Úr,
mely átjárta csontjaimat.
Hálót feszített lábam elé,
és a földre terített.
Elhagyottá lettem,
naphosszat csak sínylődöm.
14 Vétkeim igáját vettem nyakamba.
Az Úr keze fonta össze,
súlyuk lehúzza fejem,
erőm elfogy, botladozom.
Kiszolgáltatott azoknak,
akik erősebbek nálam.
15 Erős harcosaimtól elfordult az Úr,
nem törődött velük.
Sereget küldött ellenem,
hogy fiaimat összetörje.
Az Úr maga taposta össze Jeruzsálemet,[d]
mint szőlőt a szüretelők.
16 Ezért sírok oly keservesen,
ezért folynak könnyeim,
mert messze tőlem a vigasztaló,
aki lelkem felüdítené.
Gyermekeim elpusztultak,
mert ellenségem fölülkerekedett rajtam.”
17 Segítségért eseng Sion, karjait kitárja,
de senki sem vigasztalja.
Az Örökkévaló hozta ellene a nemzeteket,
hogy Jákób népét körülkerítsék:
úgy tekintenek Jeruzsálemre,
mint tisztátalanra.
18 „Igazságos az Örökkévaló! Igazságosan bánt velem,
mert parancsai ellen lázadoztam.
Figyeljetek rám, ti népek mindannyian,
s lássátok fájdalmamat!
Fiaimat és leányaimat
mind száműzetésbe hurcolták!
19 Hiába hívtam segítségül szeretőimet,
mind cserbenhagytak!
Papjaim és fejedelmeim
éhen haltak a városban,
ennivalót kerestek,
hogy életben maradjanak, de hiába.
20 Nézz rám, Örökkévaló,
milyen szorult helyzetben vagyok!
Lelkem háborog, szívem vergődik,
mert engedetlen és lázadó voltam.
Az utcákon ellenség gyilkolja gyermekeimet,
a házakban a halál pusztít.
21 Halld meg Uram, sóhajtásomat,
mert nincs más, aki vigasztalna!
Minden ellenségem hallotta veszedelmem,
s ujjong, hogy így bántál velem.
Hozd el a napot, amelyet előre hirdettél,
amikor ők is úgy járnak, mint én!
22 Lásd meg minden gonosz tettüket!
Bánj velük is úgy,
ahogy engem büntettél sok vétkem miatt,
mert sokat sóhajtozom,
és szívem is beteg!”
Footnotes
- Jeremiás sir 1:1 Az első, második és negyedik részben minden vers a héber ABC soronkövetkező betűjével kezdődik.
- Jeremiás sir 1:1 megözvegyült Az egész könyvben, amely egyetlen siratóének, Jeruzsálemről úgy beszél a szerző, mint leányról vagy asszonyról, és sokszor így is nevezi: „Sion leánya” vagy „Júda szűz leánya”. Amikor maga Jeruzsálem szól, akkor is így van megszemélyesítve.
- Jeremiás sir 1:4 Leányait szolgaságba hurcolták Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik. A masszoréta héber szövegben: „Leányai szenvednek.”
- Jeremiás sir 1:15 Jeruzsálemet Szó szerint: „Júda szűz leányát”.
Jeremiás sir 1
Hungarian Károli
1 Jaj! de árván ül a nagy népû város! Olyanná lõn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lõn!
2 Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek.
3 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül õ a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözõje utólérte a szorultságában.
4 Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szûzei nyögnek, csak keserûsége van néki.
5 Elnyomói fõkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg õt az õ sok bûne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó elõtt.
6 És elhagyta Sion leányát minden õ ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erõtelenül futnak az üldözõ elõtt.
7 Emlékezik Jeruzsálem az õ nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden õ gyönyörûségérõl, a melyek voltak eleitõl fogva; mert az õ népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták õt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.
8 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelõje megvetette, mert látták az õ mezítelenségét, õ maga pedig sóhajtoz és elfordul.
9 Szennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövõjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erõt [rajtam!]
10 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sõt látta, hogy pogányok mentek be az õ szent helyébe, a kikrõl azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe.
11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!
12 Mindnyájatokat kérlek, ti járókelõk: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az õ búsult haragjának napján!
13 A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.]
14 Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erõmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik elõtt meg nem állhatok.
15 Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyûlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szûz leányát.
16 Ezekért sírok én; szemembõl, szemembõl víz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellenség.
17 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök.
18 Igaz õ, az Úr, mert az õ szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szûzeim és ifjaim fogságba menének!
19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de õk megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek.
20 Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belsõ részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn [minden] olyan, mint a halál!
21 Hallották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te [ezt] cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én!
22 Jusson elõdbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bûnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center