Add parallel Print Page Options

Ne félj szolgám, Jákób népe!(A)

10 Ne félj hát, szolgám, Jákób
    — mondja az Örökkévaló —,
ne rettegj Izráel[a],
    mert én megszabadítlak a távoli országokból,
    és gyermekeidet a fogság földjéről.
Visszahozlak, Jákób, és békében élhettek,
    senki sem háborgat, nem rémít meg többé!
11 Mert veled vagyok, hogy megmentselek
    — mondja az Örökkévaló —,
véget vetek a nemzeteknek, akik közé szétszórtalak,
    de nektek nem vetek véget.
Igazságosan megfenyítelek,
    mert semmiképp nem hagyhatlak büntetés nélkül.

Read full chapter

Footnotes

  1. Jeremiás 30:10 A 10. versben az Örökkévaló jelképesen Jákóbhoz (Izráelhez) beszél, de az egész választott néphez szól.

10 Te azért ne félj, oh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr, se ne rettegj Izráel; mert ímhol vagyok én, a ki megszabadítlak téged a messze földrõl, és a te magodat az õ fogságának földébõl; és visszatér Jákób és megnyugoszik, és bátorságban lesz, és nem lesz, a ki megháborítsa.

11 Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiûztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül.

Read full chapter