Add parallel Print Page Options

Példázat a fazekasműhelyben

18 Az Örökkévaló szólt Jeremiásnak: „Menj el a fazekas műhelyébe, mert ott fogod meghallani, amit mondani akarok neked.”

Így hát elmentem a fazekashoz, aki éppen egy edényt készített a korongon. Néztem, hogyan formálja az edényeket a kezével. Észrevettem, hogy időnként az agyagedény kiformálása nem sikerült. Ekkor újra kezdte, és ugyanabból az agyagdarabból másmilyen edényt készített, aszerint, ahogy akarta.

Akkor az Örökkévaló szavát hallottam: „Vajon én ne tudnám megtenni veled, Izráel népe, amit ez a fazekas? Hiszen olyan vagy a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében, Izráel! Előfordul, hogy egy országról, vagy nemzetről azt mondom, hogy gyökerestül kitépem, lerontom és elpusztítom. De ha az a nemzet elfordul a gonoszságától, én is megváltoztatom tervemet, és nem zúdítom rájuk azt a veszedelmet, amelyet ellenük terveztem.

Máskor meg azt ígérem egy országnak, vagy nemzetnek, hogy megerősítem és fölépítem. 10 De ha ezután gonosz dolgokat művelnek, nem hallgatnak rám, és nem engedelmeskednek, akkor én is megváltoztatom tervemet, és nem viszem véghez azt a jót, amit elterveztem.

11 Most hát mondd meg ezt Júda népének és Jeruzsálem lakóinak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek, súlyos csapást készítek[a] a számotokra, veszedelmet tervezek ellenetek! Forduljatok hát mindannyian vissza, hagyjátok el gonosz életmódotokat! Változtassátok meg életeteket, és jobbítsátok meg tetteiteket! 12 De a nép azt fogja felelni: »Hiába! Mi már csak a saját fejünk után megyünk, és mindegyikünk a maga gonosz szíve makacsságát követi.«”

13 Ezt mondja az Örökkévaló:

„Kérdezősködjetek csak a nemzetek között,
    hallottak-e már valaha ehhez hasonló szörnyűséget,
    amelyet Izráel népe[b] elkövetett?
14 Vajon elhagyja-e valaha a hó
    Libanon hegyeinek sziklás csúcsait?
Kiszáradnak-e csak egyszer is
    a hegyekről csörgedező hideg patakok?[c]
15 De népem mégis elfelejtkezett rólam!
    Semmirekellő isteneknek tömjénez,
akik hűtlenségre csábították,
    hogy kanyargós ösvényen botladozzon,
    a jól épített országút helyett.
16 Így tették földjüket pusztává,
    amelytől örökre elborzad az utas,
    s aki csak látja, fejét csóválva rémüldözik.
17 Ellenségeik által szétszórom népemet,
    mint a dühöngő keleti szél.
Pusztulásuk napján hátat fordítok nekik,
    s nem törődöm velük!”

Összeesküvés Jeremiás ellen

18 Ellenségeim azt mondták egymás között: „Gyertek, fogjunk össze Jeremiás ellen! Mert nem igaz, amit mond, hogy a papok már nem helyesen tanítanak, a tanácsadók nem jó tanácsot adnak, a próféták nem az Örökkévaló szavát tolmácsolják. Jöjjetek, vádoljuk be Jeremiást, és többé ne hallgassunk egyetlen szavára sem!”

19 Kérlek, Örökkévaló, figyelj rám!
    Hallod, miket beszélnek ellenségeim?
20 Hát a jóért rosszal fizetnek?
    Miért ásnak vermet nekem?
Emlékezz rá, mikor közbenjártam értük trónod előtt,
    hogy haragod elfordítsam róluk!
21 Büntesd hát meg őket:
    fiaikat az éhínség ölje meg,
add át őket az ellenség fegyverének,
    feleségeik legyenek gyermektelenek és özvegyek,
férjeiket járvány pusztítsa el,
    ifjaikat kard gyilkolja le a csatában!
22 Jajgatás hallatsszon házaikból,
    mikor hirtelen ellenséges katonákat küldesz rájuk,
mivel vermet ástak nekem,
    lábamnak csapdát állítottak!
23 Örökkévaló, te jól ismered gyilkos terveiket,
    amelyeket életem ellen készítenek!
Hát ne bocsásd meg bűneiket,
    ne töröld el vétkeiket,
hanem büntesd meg,
    és pusztítsd el őket haragodban!

Footnotes

  1. Jeremiás 18:11 készítek Ezzel a szóval fejezik ki a héberben azt is, ahogyan a fazekas az agyagot formálja kezével.
  2. Jeremiás 18:13 Izráel népe Szó szerint: „Izráel szűz leánya”. Lehetséges, hogy ez Jeruzsálemre utal.
  3. Jeremiás 18:14 A 14. vers háttere a Hermón-hegység, amelynek csúcsain nyáron sem olvad el a hó. Innen bővizű patakok erednek, amelyek sohasem száradnak ki.

18  Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:

Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!

Lemenék azért a fazekas házába, és ímé õ edényt készít vala a korongon.

És elromla az edény, a melyet õ készít vala [és a mely] mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belõle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.

És szóla az Úr nékem, mondván:

Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!

Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:

De megtér az a nép az õ gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.

És hogyha szólok a nép felõl és ország felõl, hogy felépítem, beültetem;

10 De a gonoszt cselekszi elõttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.

11 Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!

12 Õk pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.

13 Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!

14 Elhagyja-é a mezõség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedezõ, hullámzó vizek?

15 Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították õket az õ útaikról, az õsrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;

16 Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.

17 Mint keleti szél szórom szét õket az ellenség elõtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az õ pusztulásuk napján.

18 Õk pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstõl, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg õt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!

19 Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát [is] halld meg!

20 Hát roszszal fizetnek-é a jóért, hogy [õk] vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Elõtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat.

21 Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd õket fegyver hegyére, hogy legyenek az õ asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.

22 Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tõrt vetettek lábaimnak.

23 Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bûneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elõl, hanem veszni valók legyenek elõtted; a te haragod idején bánj el velök!