Jeremiás 15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Űzd el e népet a szemem elől!
15 Az Örökkévaló ezt válaszolta nekem: „Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, hogy könyörögjön értük, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen! Űzd el őket a szemem elől! Menjenek!
2 Ha pedig ezt kérdik tőled: »Hová menjünk?«
Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
»Akit arra szántam, az betegségben hal meg,
akit arra szántam, azt fegyver öli meg,
akit arra szántam, az éhen hal,
akit pedig arra szántam, azt száműzetésbe hurcolják.
3 Mert ezt a négyféle pusztítót küldöm rájuk:
ellenség fegyverét, hogy ölje őket,
kutyákat, hogy szaggassák őket,
az égi madarakat és mezei vadakat,
hogy a holttestüket egyék.
4 A föld minden országa megrémül,
mikor látják, hogy bánok népemmel,
Manassé[a], Ezékiás fia, Júda királya gonosztettei miatt,
amelyeket Jeruzsálemben művelt.«”
5 „Jaj Jeruzsálem, ki könyörül rajtad?
Ki szán meg, ki vigasztal?
Még a járókelők sem állnak meg,
hogy kérdezzék, hogy vagy.
6 Elhagytál, hátat fordítottál nekem
— mondja az Örökkévaló —,
ezért én is kezemet emelem rád,
és elpusztítalak!
Belefáradtam, hogy újra meg újra
könyörüljek rajtad!
7 Szétszórlak hát titeket a szélben,
mint földműves a polyvát[b].
Kiszórlak benneteket az ország kapuin át
idegen földre.
Gyermektelenné teszem, elpusztítom népemet,
mert nem fordultak vissza hozzám gonosz útjaikról.
8 Özvegyeik többen lesznek,
mint tengerparton a homokszemek.
Anyákra és fiaikra pusztítót hozok fényes délben.
Hirtelen rettegést hozok rájuk,
rémület fogja el szívüket.
9 Még a hétgyermekes anya is összeroskad[c],
és kileheli lelkét,
lemegy a napja délben,
megszégyenül és reménye elvész.
Aki még megmarad,
azt is ellenség fegyverének adom”
— mondja az Örökkévaló.
Jeremiás panasza és az Örökkévaló válasza
10 Jaj anyám, miért is szültél engem?
Miért, hogy mindenki velem pöröl,
velem vitatkozik?
Pedig nem kértem kölcsön senkitől,
s nem is hiteleztem senkinek,
miért átkoznak hát minduntalan?
11 Az Örökkévaló mondta: „A te javadra elküldelek téged!
Bizony, rád hozom ellenségedet a veszedelem idején.
12 Senki sem tudja eltörni a vasat,
de különösen nem az északi vasat, vagy a bronzot.
13 Júda népe, bűneid miatt
országod minden kincsét és gazdagságát
ellenségeidnek adom zsákmányul!
14 Ellenséget hozok rátok olyan földről,
amelyet nem ismertek,
mert haragom fellángolt ellenetek.”
Jeremiás imája
15 Ó, Örökkévaló, te jól ismersz!
Nézz le rám, és jöjj közel!
Állj bosszút értem üldözőimen,
ne várj, amíg elpusztítanak!
Hiszen érted kell gyalázkodásukat viselnem!
16 Mikor szóltál hozzám,
csak úgy ittam szavaidat.
Igéd volt szívem öröme,
és gyönyörűségem,
mert nevedet viselem,
Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!
17 Nem forgolódtam a mulatozók társaságában,
nem vettem részt örömükben.
Kezed rám nehezedett,
egyedül ültem,
mert haraggal töltöttél meg.
18 Miért nem szűnik fájdalmam,
miért nem gyógyul be súlyos sebem?
Miért lettél számomra olyan,
mint a kiszáradt patak?
Mint a forrás, amely időnként elapad?
19 Így felelt nekem az Örökkévaló:
„Ha visszatérsz hozzám,
én is visszafogadlak szolgálatomba,
hogy ismét előttem állj.
Ha különválasztod, ami értékes
attól, ami hitvány,
akkor olyan leszel,
mintha szájam lennél.
De ne add be a derekad:
ők térjenek hozzád,
ne te hozzájuk!
20 Én pedig erős bronzfallá teszlek
téged e nép ellen.
Harcolni fognak ellened,
de nem győzhetnek le,
mert én vagyok veled,
hogy megmentselek, és megszabadítsalak
— mondja az Örökkévaló. —
21 Bizony, megmentelek a gonoszok kezéből,
megszabadítalak az erőszakosoktól.”
Footnotes
- Jeremiás 15:4 Manassé Júda leggonoszabb királya volt, aki bálványimádásba vezette népét. Lásd 2Kir 21.
- Jeremiás 15:7 polyvát A vers hátterében a gabona tisztítása (szórás, vagy szelelés) áll, mint hasonlat. A földműves a szórólapáttal feldobta az összecsépelt gabonát a levegőbe. Ekkor a szél elfújta a polyvát, a tiszta mag pedig lehullott.
- Jeremiás 15:9 összeroskad Valószínűleg azért, mert a gyermekeit mind megölték.
Jeremiás 15
Hungarian Károli
15 És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is elõttem, nem [hajolna] lelkem e néphez; küldd ki az orczám elõl, hadd menjenek!
2 Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: A ki halálra való, halálra; a ki fegyverre való, fegyverre; a ki éhségre való, éhségre, és a ki fogságra való, fogságra.
3 Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.
4 Bújdosókká teszem õket e földnek minden országában Manasséért, Ezékiásnak, Júda királyának fiáért, azok miatt, a miket õ Jeruzsálemben cselekedett.
5 Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki vígasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: jól vagy-é?
6 Te elhagytál engem, azt mondja az Úr, másfelé jártál; azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; belefáradtam a szánakozásba!
7 Elszórom õket szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.
8 Özvegyei számosabbak lesznek a tenger fövenyénél; pusztítót viszek reájok, az ifjúság anyjára délben; bocsátok reája nagy hirtelen észvesztést és rettentéseket.
9 Elsenyved, a ki hét fiút szûl; kileheli lelkét; lehanyatlik az õ napja, mikor még nappal volna; megszégyenül és pironkodik; a maradékaikat pedig fegyverre vetem az õ ellenségeik elõtt, azt mondja az Úr!
10 Jaj nékem, anyám, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedõ férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt és nékem sem adtak kölcsönt: [mégis] mindnyájan szidalmaznak engem!
11 Monda az Úr: Avagy nem jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem- é, hogy ellenséged a baj idején és nyomorúság idején kérni fog téged?
12 Vajjon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?
13 Vagyonodat és kincseidet rablónak adom, nem pénzért, hanem a te mindenféle vétkedért, minden határodban.
14 És elvitetlek ellenségeiddel [olyan] földre, [a melyet ]nem ismersz, mert haragomnak tüze felgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!
15 Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam és tekints reám, és állj bosszút értem üldözõimen; a te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot!
16 Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedrõl neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!
17 Nem ültem a nevetgélõk gyülekezetében, és nem ujjongtam [velök; ]a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.
18 Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizû, csalóka patak!
19 Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, elõttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Õk térjenek meg te hozzád, de te ne térj õ hozzájok!
20 És e nép ellen erõs érczbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem gyõzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged, azt mondja az Úr!
21 És megszabadítlak téged a gonoszok kezeibõl, és kimentelek téged a hatalmaskodók markából.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center