Add parallel Print Page Options

Körülmetélkedés és páskaünnep Kánaánban

Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és elállt a lélegzetük is Izráel fiai miatt.

Abban az időben mondta az Úr Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el újból Izráel fiai között a körülmetélést.

Józsué tehát csinált kőkéseket, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon.

Azért metélte őket körül Józsué, mert az Egyiptomból kijött egész férfinép, a harcosok mind meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból.

Körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött; de a pusztában született nép közül senkit sem metéltek körül útközben, miután kijöttek Egyiptomból.

Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, miközben az Egyiptomból kijött egész nép, valamennyi harcos elpusztult, mivel nem hallgattak az Úr szavára. Ezért megesküdött az Úr, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyet esküvel ígért meg az Úr atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet.

Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Ezek körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket.

Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a táborban maradtak, amíg erőre nem kaptak.

Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.

10 Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, elkészítették a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán.

11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon.

12 A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették.

13 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?

14 Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram?

15 Az Úr seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett.

Lõn pedig, a mint meghallák az Emoreusok minden királyai, a kik a Jordánon túl laknak napnyugot felé, és a Kananeusok minden királyai, a kik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszáraztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izráel fiai elõtt, a míg általjöttünk vala; megolvada az õ szívök, és nem vala többé bátorság bennök Izráel fiai miatt.

Ez idõben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kõkéseket, és másodszor is metéld körül az Izráel fiait.

És csinála Józsué magának kõkéseket, és körülmetélé Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán.

Az ok pedig, a miért körülmetélé õket Józsué, ez: Mindaz a nép, a mely kijött vala Égyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak vala a pusztában, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból.

Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, a mely kijött vala; de azt a népet, a mely a pusztában született, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból, nem metélték vala körül;

Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, a kik Égyiptomból jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; a kiknek megesküdt az Úr, hogy nem láttatja meg velök a földet, a mely felõl megesküdt vala az Úr az õ atyáiknak, hogy nékünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.

Fiaikat állította vala azért helyökbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül õket az útban.

Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lõnek az õ helyökön a táborban, míglen meggyógyulának.

És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Égyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.

10 És Gilgálban táborozának Izráel fiai, és megkészíték a páskhát a hónapnak tizennegyedik napján, estve, Jérikhónak mezején.

11 És evének a föld termésébõl a páskhának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon.

12 És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld termésébõl, megszûnék a manna, és nem volt többé mannájok az Izráel fiainak; hanem Kanaán földének gyümölcsébõl evének abban az esztendõben.

13 Lõn pedig, a mikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az õ szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala elõtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül?

14 Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az õ szolgájának?

15 És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, a melyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.

Az Örökkévaló tehát kiszárította a Jordánt, amíg Izráel népe átkelt rajta. Ennek híre ment, és megtudták az emóriak királyai, akik a Jordán nyugati oldalán uralkodtak, meg a kánaániak összes királya is, akik a Nagy-tenger partvidékén uralkodtak. Amikor ezt meghallották, minden bátorságuk elszállt, és rettegtek Izráeltől.

Körülmetélkedés és Páska ünnep az Ígéret Földjén

Az Örökkévaló szólt Józsuéhoz: „Készítsetek magatoknak kőkéseket, és végezzétek el Izráel népe között a körülmetélést ebben a második nemzedékben.” Józsué tehát elrendelte, hogy készítsenek éles kőkéseket, és minden férfit metéljenek körül Izráelben. Ezt meg is tették, és azt a helyet, azóta így nevezik: „Körülmetélés-hegy”.

Erre pedig azért volt szükség, mert mindazok a felnőtt izráeli férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, a pusztai vándorlás hosszú évei alatt már mind meghaltak. Őket az Egyiptomból való kivonulás előtt körülmetélték, de azokat a fiúkat, akik a vándorlás alatt születtek, már nem. Izráel népe 40 éven keresztül vándorolt a pusztában. Ezalatt azok, akik az Egyiptomból való kivonuláskor már hadköteles felnőtt férfiak voltak, mind meghaltak, mert nem engedelmeskedtek az Örökkévaló szavának. Emiatt az Örökkévaló megesküdött, hogy közülük senki sem fogja meglátni azt a tejjel és mézzel folyó földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy azt nekik adja. Tehát most kellett Józsué felügyelete alatt körülmetélni az új nemzedék tagjait — akiket az Örökkévaló az előző nemzedék helyére állított. A vándorlás ideje alatt ugyanis a körülmetélést elmulasztották végrehajtani.

Miután az összes férfi körülmetélését befejezték, mindaddig a táborban maradtak, amíg mindenki fel nem gyúgyult.

Akkor az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: „Ma távolítottam el rólatok az egyiptomi szolgaság gyalázatát!” Emiatt nevezik azt a helyet mind a mai napig Gilgálnak.[a]

10 Éppen a jerikói síkságon, Gilgálban táboroztak, amikor elkövetkezett az első hónap 14. napja. Ennek estéjén Izráel megtartotta a Páska ünnepét. 11 A következő napon ettek először annak a földnek a terméséből készített ételeket: kovásztalan kenyereket és pörkölt gabonát. 12 A rákövetkező napon megszűnt a manna, és Izráel népe többé nem kapott belőle. Attól kezdve Kánaán földjének termését ették.

Józsué találkozik az Örökkévaló seregének fejedelmével

13 Ekkor történt, hogy Józsué Jerikó közelében meglátott egy férfit, aki kivont karddal a kezében megállt vele szemben. Józsué odalépett hozzá, és megkérdezte: „Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?”

14 „Egyik sem — válaszolta ő —, hanem az Örökkévaló seregének a vezére vagyok. Most érkeztem.”

Ekkor Józsué nagy tisztelettel a földre borult előtte, és ezt mondta: „Szolgád vagyok, Uram! Mit parancsolsz a szolgádnak?”

15 Az Örökkévaló seregének fejedelme ezt válszolta Józsuénak: „Vedd le a sarudat, mert a föld, ahol vagy, szent!” Józsué engedelmeskedett.

Footnotes

  1. Józsué 5:9 Gilgál Azt jelenti: „eltávolítani”, „elhengeríteni”, „fordulat”.