Add parallel Print Page Options

Jób csak Istentől várhat segítséget

Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?

Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.

Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.

Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.

Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó.

Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,

hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.

De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet,

aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.

10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.

11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.

12 Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót.

13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől.

14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.

15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.

16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.

17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!

18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.

19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.

20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.

21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.

22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól,

23 mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled.

24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek.

25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.

26 Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.

27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!