Jób 31

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

31 (Mikor még jó dolgom volt,)
„Szövetséget kötöttem szemeimmel,
    hogy fiatal lányokra nem nézek vágyakozva.
² Hiszen ha megkívánnám őket,
milyen örökséget kaphatnék akkor Istentől,
    mi jót várhatnék a Mindenhatótól?
³ Mert aki vétkezik, annak romlás a büntetése,
    a bűnösnek pusztulás a sorsa!
⁴ Hiszen Isten éberen figyel,
    szemmel tartja minden lépésemet.

⁵ Ha görbe utakon jártam vagy hazudtam,
    ha becsaptam a társam, ha megkárosítottam
    — Isten azonnal észrevette volna.
⁶ Bárcsak lemérné tetteimet az igazság mérlegén!
    Meglátná akkor ő is, hogy ártatlan vagyok!
⁷ Ha letértem az igaz útról,
    ha szívem szemem kívánságát követte,
    ha kezemet bűn szennyezte be,
⁸ más arassa le akkor, amit vetettem,
    és tépje ki tövestül, amit ültettem!

⁹ Ha szívem más asszonyára áhítozott,
    ha kerestem az alkalmat, hogy vétkezzem vele,
¹⁰ akkor feleségem más férfi ételét készítse,
    és más férfi háljon vele!
¹¹ Hiszen gyalázatos bűn lett volna, ha így teszek,
    ítéletre méltó lennék biztosan,
¹² bűnöm égetne, mint a tűz,
    megemésztene teljesen,
    elpusztítaná minden vagyonomat.

¹³ Ha nem bántam igazságosan szolgáimmal,
    mikor panaszuk volt ellenem,
¹⁴ hogyan állhatnék meg Isten színe előtt?
    Mit válaszolhatnék neki, mikor felelősségre von?
¹⁵ Hiszen engem is, a szolgámat is
    ő teremtett az anyaméhben.
Ugyanaz az Isten formált mindkettőnket
    anyánk szíve alatt.

¹⁶ Nem tagadtam meg a szegényektől, amire vágytak,
    segítettem az özvegyeket,
    nélkülözni nem hagytam őket.
¹⁷ Megosztottam kenyerem az éhezőkkel,
    bőven adtam az árváknak.
¹⁸ Igen, apjuk voltam az árváknak,
    és gondviselőjük az özvegyeknek egész életemben.
¹⁹ Ha szegényt láttam rongyosan,
    takaró nélkül a nyomorultat,
    örömmel segítettem rajtuk.
²⁰ Juhaim gyapjából adtam nekik meleg takarót,
    s a rongyosat felruháztam,
    úgyhogy áldottak érte mindannyian.
²¹ Nem fenyegettem az árvát kezemmel,
    mikor segítséget kért a kapuban.
²² Nem így van? De igen!
    Ha nem lenne igazam,
szakadjon ki a karom tövestől,
    és vállam váljon el testemtől!
²³ De mindezeket el nem követtem,
    egész életemben tiszteltem és féltem Istent,
    s a Mindenható büntetésétől rettegtem!

²⁴ Nem bíztam gazdagságban, pénzben, vagyonban,
    csak a Mindenhatóban.
    Nem reménykedtem soha színaranyban.
²⁵ Nagy gazdagságom miatt nem dicsekedtem,
    hatalmas jövedelmem sem tett elbizakodottá.
²⁶ Nem imádtam a ragyogó Napot,
    sem a gyönyörű Holdat,
²⁷ nem intettem csókot feléjük kezemmel,
    nem csábították el szívem.
²⁸ Hiszen utálatos bűn lenne, súlyos büntetésre méltó,
    ha megtagadtam volna a Menny Istenét!

²⁹ Mikor ellenségem baj érte,
    nem örvendtem romlásán,
nem nevettem kárörvendőn,
    ha bajba került.
³⁰ Soha nem átkoztam,
    s nem kívántam halálát.
³¹ Jól tudták a szolgáim:
    az idegen nálam mindig jóllakott,
³² a jövevénynek szállást kínáltam,
    vendégül láttam az utazókat.
³³ Mások talán eltitkolják vétkeiket,
    de én soha nem tettem ilyet!
³⁴ Nem féltem az emberektől, hogy rólam mit mondanak,
    nem féltem rokonaim véleményétől,
nem burkolóztam hallgatásba,
    nem zárkóztam házamba!

³⁵ Ó, bárcsak meghallgatna engem!
    Bárcsak válaszolna nekem a Mindenható!
    Írná csak könyvtekercsbe, mit vétettem!
³⁶ Bátran vállaimra venném a vádakat,
    s fejemre tenném azt a tekercset, mint koronát!
³⁷ Számot adnék előtte minden lépésemről,
    s mint fejedelem, úgy járulnék elébe.

³⁸ Ha bárkitől elvettem volna földjét,
    annak barázdái ellenem kiáltsanak,
³⁹ ha munkásaim bérét ki nem fizettem,
    ha gazdájától megpróbáltam elvenni birtokát,
⁴⁰ akkor földemen búza helyett tövis teremjen,
    s árpa helyett hitvány gyomok!”