Jób 30

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

30 „De most még a fiatalok is kinevetnek,
    akiknek még apját sem fogadtam volna fel
    a pásztorkutyáim mellé béresnek!
² Mire mentem volna kezük munkájával,
    hiszen már erőtlenek voltak.
³ Akik nyomorban és éhezésben élnek,
    száraz pusztai kórókon rágódnak,
⁴ vadsóskát szedegetnek,
    és gyökereket gyűjtögetnek.
⁵ Akiket az emberek elűztek maguk közül,
    akik után úgy kiabálnak, mint a tolvajokra szoktak,
⁶ akik száraz patakok medrében tanyáznak,
    földbe vájt kunyhókban és barlangokban,
⁷ akik úgy ordítanak, mint a vadszamarak,
    és a bokrok alatt gyülekeznek.
⁸ Haszontalan, semmirekellő emberek,
    akiket korbáccsal űztek ki a pusztaságba!

⁹ Most pedig ezek és fiaik gúnyolódnak rajtam!
    Nevemet csúfolódva emlegetik.
¹⁰ Távolról elkerülnek, utálkoznak rajtam,
    nem átallnak arcomba köpködni!
¹¹ Mivel Isten megalázott engem, és erőmet elvette,
    ők felbátorodva gúnyolódnak rajtam!
¹² Jobbról-balról rám támadnak, elgáncsolnak.
    Olyanná lettem, mint az ostromlott város!
¹³ Előttem az utakat elállták,
    romlásomat siettetik, nincs segítség ellenük.
¹⁴ Lerontották kőfalaimat,
    bezúdulnak a törésen, és rám rohannak.
¹⁵ Elfog a rémület, méltóságomtól megfosztottak,
    boldogságom elszállt, mint a fellegek.

¹⁶ Mint a kiöntött víz, úgy fogyott el életerőm,
    markába szorított a szenvedés.
¹⁷ Csontjaimat éjjelente fájdalom hasítja,
    nappal sem szűnnek meg kínjaim.
¹⁸ Galléromnál fogva megragadott Isten,
    nagy erejével ruháimat megmarkolta,
¹⁹ sárba hajított,
    magam is por és hamu lettem.

²⁰ Segítségért kiáltok hozzád, Istenem,
    de nem felelsz.
Felállok, hogy imádkozzam,
    de nem is figyelsz rám!
²¹ Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen?
    Erős kezeddel miért üldözöl?
²² Felragadsz a széllel, elsodorsz,
    mennydörgésed rémít a viharban.
²³ Bizony, a halál felé sodorsz engem, jól tudom,
    ahol minden élő találkozik!

²⁴ Miért támadsz rám, Istenem,
    hiszen már úgyis romokban heverek?
Miért üldözöl,
    mikor már segítségért könyörgök?
²⁵ Pedig tudod, hogy együtt sírtam a nyomorulttal,
    szívemből bánkódtam a szegényeken!
²⁶ Mégis, mikor jót reméltem, rossz következett,
    világosságot vártam, de éjszaka borult rám!
²⁷ Egész bensőm forrong és kavarog,
    mert elértek a szenvedés napjai.
²⁸ Bőröm megsötétült, de nem a napsugártól,
    segítségért kiáltok a gyűlésben, de hiába!
²⁹ Mintha sivatagban járnék,
    sakálok és struccok társa lettem.
³⁰ Megfeketedett bőröm lehámlik,
    testemet láz emészti,
³¹ hárfám hangja panaszosan szól,
    fuvolám siratja sorsomat.”