Jób 3

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

^2-3 „Átkozott legyen a nap, amelyen születtem,
    és az éjszaka, amikor megfogantam!
⁴ Legyen sötét az a nap örökre,
    Isten se törődjön vele,
    ne ragyogjon rá a napsugár!
⁵ Boruljon rá a halál árnyéka,
    sűrű felhők borítsák örökre,
    nappal is sötétség uralja!
⁶ Azt az éjszakát nyelje el a sötét,
    ne számítsák az év napjai közé,
    ne sorolják a hónapok közé!
⁷ Legyen az az éj meddő,
    ne halljon többé örömkiáltást!
⁸ Átkozzák el azt az éjt a napok átkozói,
    akik felkeltik a Leviátánt!^[a]
9 Még a hajnali csillagok se világítsanak,
    azon az éjen várják hiába a pirkadatot,
    ne lássa meg a hajnal fényét soha!
¹⁰ Miért is nem zárta be anyám méhét,
    hogy ne láttam volna ilyen nyomorúságot?

¹¹ Miért is nem haltam meg születésem óráján?
    Lett volna utolsó leheletem az első!
¹² Miért vett a térdére anyám?
    Minek szoptatott hiába?
¹³ Akkor most nyugodtan feküdnék,
    békében alhatnék, csendes nyugalomban!
¹⁴ Együtt pihennék királyokkal és nagyokkal,
    akik síremléket építettek maguknak,
¹⁵ vagy uralkodókkal és fejedelmekkel,
    akik arannyal, ezüsttel rakták meg sírkamráikat.
¹⁶ Miért is nem lettem elvetélt koraszülött,
    aki soha nem látta meg a napot?!
¹⁷ A sírban még a gonoszok sem ártanak senkinek,
    s békén nyugszanak, akiknek ereje elfogyott,
¹⁸ megbékélnek a foglyok is,
    őreik ordítozását nem szenvedik többé,
¹⁹ egyforma ott szegény és hatalmas,
    megszabadul a rabszolga is urától.

²⁰ Miért is süt a nap a szenvedőre?
    Minek éljen a megkeseredett lelkű?
²¹ Minek az élet annak, aki a halált várja,
    s keresi, mint rejtett kincset,
    egyre csak hiába,
²² és ujjong, ha megtalálta,
    énekel, ha végre a sírhoz ér?
²³ Miért éljen, aki útvesztőbe jutott,
    akit maga Isten kerített be?
²⁴ Sóhajtozásom a kenyerem,
    nyögésem az italom,
²⁵ mert utolért, amitől féltem,
    amitől rettegtem, bekövetkezett.
²⁶ Nincs nyugtom, nincs békesség,
    nincs pihenés számomra, csak újabb csapások!”