Jób 41
Hungarian New Translation
41 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látásától is összeroskad.
2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene?
3 Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt.
4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja.
5 Ki húzhatná le a bőrét, ki mer benyúlni két fogsora közé?
6 Ki meri kettényitni a száját? Fogai körül rémület lakik.
7 Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
8 Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy a szél sem juthat közéjük.
9 Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul.
10 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai.
11 Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak.
12 Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből.
13 Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell.
14 Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle.
15 Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
16 Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.
17 Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben fejüket vesztik.
18 Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem.
19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
21 Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán.
22 Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
23 Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
24 Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz.
25 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.
26 Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.
Jób 41
Hungarian Károli
41 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.
22 Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society