Jób 30
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
30 „De most még a fiatalok is kinevetnek,
akiknek még apját sem fogadtam volna fel
a pásztorkutyáim mellé béresnek!
2 Mire mentem volna kezük munkájával,
hiszen már erőtlenek voltak.
3 Akik nyomorban és éhezésben élnek,
száraz pusztai kórókon rágódnak,
4 vadsóskát szedegetnek,
és gyökereket gyűjtögetnek.
5 Akiket az emberek elűztek maguk közül,
akik után úgy kiabálnak, mint a tolvajokra szoktak,
6 akik száraz patakok medrében tanyáznak,
földbe vájt kunyhókban és barlangokban,
7 akik úgy ordítanak, mint a vadszamarak,
és a bokrok alatt gyülekeznek.
8 Haszontalan, semmirekellő emberek,
akiket korbáccsal űztek ki a pusztaságba!
9 Most pedig ezek és fiaik gúnyolódnak rajtam!
Nevemet csúfolódva emlegetik.
10 Távolról elkerülnek, utálkoznak rajtam,
nem átallnak arcomba köpködni!
11 Mivel Isten megalázott engem, és erőmet elvette,
ők felbátorodva gúnyolódnak rajtam!
12 Jobbról-balról rám támadnak, elgáncsolnak.
Olyanná lettem, mint az ostromlott város!
13 Előttem az utakat elállták,
romlásomat siettetik, nincs segítség ellenük.
14 Lerontották kőfalaimat,
bezúdulnak a törésen, és rám rohannak.
15 Elfog a rémület, méltóságomtól megfosztottak,
boldogságom elszállt, mint a fellegek.
16 Mint a kiöntött víz, úgy fogyott el életerőm,
markába szorított a szenvedés.
17 Csontjaimat éjjelente fájdalom hasítja,
nappal sem szűnnek meg kínjaim.
18 Galléromnál fogva megragadott Isten,
nagy erejével ruháimat megmarkolta,
19 sárba hajított,
magam is por és hamu lettem.
20 Segítségért kiáltok hozzád, Istenem,
de nem felelsz.
Felállok, hogy imádkozzam,
de nem is figyelsz rám!
21 Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen?
Erős kezeddel miért üldözöl?
22 Felragadsz a széllel, elsodorsz,
mennydörgésed rémít a viharban.
23 Bizony, a halál felé sodorsz engem, jól tudom,
ahol minden élő találkozik!
24 Miért támadsz rám, Istenem,
hiszen már úgyis romokban heverek?
Miért üldözöl,
mikor már segítségért könyörgök?
25 Pedig tudod, hogy együtt sírtam a nyomorulttal,
szívemből bánkódtam a szegényeken!
26 Mégis, mikor jót reméltem, rossz következett,
világosságot vártam, de éjszaka borult rám!
27 Egész bensőm forrong és kavarog,
mert elértek a szenvedés napjai.
28 Bőröm megsötétült, de nem a napsugártól,
segítségért kiáltok a gyűlésben, de hiába!
29 Mintha sivatagban járnék,
sakálok és struccok társa lettem.
30 Megfeketedett bőröm lehámlik,
testemet láz emészti,
31 hárfám hangja panaszosan szól,
fuvolám siratja sorsomat.”
Jób 30
Hungarian Károli
30 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center