Jób 3
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jób megátkozza születése napját
3 Ezután Jób megszólalt, és megátkozta a napot, amelyen megszületett:
2-3 „Átkozott legyen a nap, amelyen születtem,
és az éjszaka, amikor megfogantam!
4 Legyen sötét az a nap örökre,
Isten se törődjön vele,
ne ragyogjon rá a napsugár!
5 Boruljon rá a halál árnyéka,
sűrű felhők borítsák örökre,
nappal is sötétség uralja!
6 Azt az éjszakát nyelje el a sötét,
ne számítsák az év napjai közé,
ne sorolják a hónapok közé!
7 Legyen az az éj meddő,
ne halljon többé örömkiáltást!
8 Átkozzák el azt az éjt a napok átkozói,
akik felkeltik a Leviátánt![a]
9 Még a hajnali csillagok se világítsanak,
azon az éjen várják hiába a pirkadatot,
ne lássa meg a hajnal fényét soha!
10 Miért is nem zárta be anyám méhét,
hogy ne láttam volna ilyen nyomorúságot?
11 Miért is nem haltam meg születésem óráján?
Lett volna utolsó leheletem az első!
12 Miért vett a térdére anyám?
Minek szoptatott hiába?
13 Akkor most nyugodtan feküdnék,
békében alhatnék, csendes nyugalomban!
14 Együtt pihennék királyokkal és nagyokkal,
akik síremléket építettek maguknak,
15 vagy uralkodókkal és fejedelmekkel,
akik arannyal, ezüsttel rakták meg sírkamráikat.
16 Miért is nem lettem elvetélt koraszülött,
aki soha nem látta meg a napot?!
17 A sírban még a gonoszok sem ártanak senkinek,
s békén nyugszanak, akiknek ereje elfogyott,
18 megbékélnek a foglyok is,
őreik ordítozását nem szenvedik többé,
19 egyforma ott szegény és hatalmas,
megszabadul a rabszolga is urától.
20 Miért is süt a nap a szenvedőre?
Minek éljen a megkeseredett lelkű?
21 Minek az élet annak, aki a halált várja,
s keresi, mint rejtett kincset,
egyre csak hiába,
22 és ujjong, ha megtalálta,
énekel, ha végre a sírhoz ér?
23 Miért éljen, aki útvesztőbe jutott,
akit maga Isten kerített be?
24 Sóhajtozásom a kenyerem,
nyögésem az italom,
25 mert utolért, amitől féltem,
amitől rettegtem, bekövetkezett.
26 Nincs nyugtom, nincs békesség,
nincs pihenés számomra, csak újabb csapások!”
Footnotes
- Jób 3:8 Leviátán Itt valószínűleg egy képzeletbeli tengeri szörnyet jelent, amely még a Napot is el tudta nyelni.
Jób 3
Hungarian Károli
3 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
2 És szóla Jób, és monda:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center