Jób 29
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jób folytatja beszédét
29 Jób így folytatta:
2 „Ó, ki hozza vissza azokat az időket,
amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám!
3 Mikor világossága ragyogott fölöttem,
s fényénél bizton járhattam még a sötétben is.
4 Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam,
Isten barátsága és tanácsa védte otthonom.
5 A Mindenható közel volt hozzám, velem járt,
s körülvettek gyermekeim.
6 Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam,
s a sziklából is olajpatakok[a] folytak!
7 Mikor a város kapujához mentem,
s a város vénei közt helyem elfoglaltam,
8 hátrahúzódtak a fiatalok,
a vének meg felálltak tiszteletemre.
9 A vezetők elhallgattak,
és kezüket szájukra tették.
10 Még a fejedelmek is elnémultak,
s egy szót sem szóltak előttem.
11 Aki csak hallott, áldott engem,
aki látott, helyeselt, és dicsért.
12 Mert megmentettem a szegényt,
ha segítségért kiáltott,
felkaroltam az árvát,
akivel senki sem törődött.
13 Megmentettem a haldoklót,
és áldott érte,
segítettem az özvegyen,
hogy énekelt örömében.
14 Felöltöztem az igazságosságba,
és ő is magára vett engem,
jogosság volt palástom és turbán a fejemen.
15 A vaknak szeme voltam, hogy vezessem,
a sántának lába, hogy hordozzam.
16 Gondviselőjük lettem a szegényeknek,
és gondosan megvizsgáltam az ismeretlen ügyét.
17 De letörtem szarvát az istentelennek,
s foga közül kimentettem a nyomorultat.
18 Azt hittem, hosszú lesz életem,
családom körében, békében öregszem meg,
19 gyökereim a folyóvízig nyúlnak,
ágaimra éjjeli harmat hull,
20 dicsőségem megerősödik minden nap,
íjam is erős marad a kezemben.
21 Régen az emberek hallgattak rám,
csendben várták tanácsomat.
22-23 Úgy várták szavam,
mint szárazságban az esőt,
tátott szájjal itták szavaimat,
mint tavaszi záport a szomjas föld.
Ha elhallgattam, senki sem szólt többet,
hallgattak mind, tisztelettel.
24 Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak,
arcom derűje felvidította őket.
25 Örömmel laktam velük együtt,
s vezetőjük voltam.
Úgy éltem közöttük,
ahogy a király táborozik seregével,
s megvigasztaltam a gyászolót.”
Footnotes
- Jób 29:6 olajpatakok Szó szerint: „az olajjal megkent szikla körül, mellettem folyt az olaj”. Valószínűleg azt jelenti, hogy Jób olyan bőségesen öntötte az oltárra az olívaolajat az áldozatok bemutatása során, hogy az lefolyt a földre is.
Jób 29
Hungarian Károli
29 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Jób 29
Hungarian New Translation
Jób visszagondol régi boldogságára
29 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2 Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!
3 Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;
4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;
5 amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim;
6 amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek.
7 Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,
8 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
9 A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették.
10 A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
11 Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott.
12 Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője.
13 A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.
14 Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem.
15 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.
16 Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.
17 Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.
18 Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek.
19 Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll.
20 Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben.
21 Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.
22 Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk.
23 Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája.
24 Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el.
25 Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society