Jób 29
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jób folytatja beszédét
29 Jób így folytatta:
2 „Ó, ki hozza vissza azokat az időket,
amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám!
3 Mikor világossága ragyogott fölöttem,
s fényénél bizton járhattam még a sötétben is.
4 Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam,
Isten barátsága és tanácsa védte otthonom.
5 A Mindenható közel volt hozzám, velem járt,
s körülvettek gyermekeim.
6 Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam,
s a sziklából is olajpatakok[a] folytak!
7 Mikor a város kapujához mentem,
s a város vénei közt helyem elfoglaltam,
8 hátrahúzódtak a fiatalok,
a vének meg felálltak tiszteletemre.
9 A vezetők elhallgattak,
és kezüket szájukra tették.
10 Még a fejedelmek is elnémultak,
s egy szót sem szóltak előttem.
11 Aki csak hallott, áldott engem,
aki látott, helyeselt, és dicsért.
12 Mert megmentettem a szegényt,
ha segítségért kiáltott,
felkaroltam az árvát,
akivel senki sem törődött.
13 Megmentettem a haldoklót,
és áldott érte,
segítettem az özvegyen,
hogy énekelt örömében.
14 Felöltöztem az igazságosságba,
és ő is magára vett engem,
jogosság volt palástom és turbán a fejemen.
15 A vaknak szeme voltam, hogy vezessem,
a sántának lába, hogy hordozzam.
16 Gondviselőjük lettem a szegényeknek,
és gondosan megvizsgáltam az ismeretlen ügyét.
17 De letörtem szarvát az istentelennek,
s foga közül kimentettem a nyomorultat.
18 Azt hittem, hosszú lesz életem,
családom körében, békében öregszem meg,
19 gyökereim a folyóvízig nyúlnak,
ágaimra éjjeli harmat hull,
20 dicsőségem megerősödik minden nap,
íjam is erős marad a kezemben.
21 Régen az emberek hallgattak rám,
csendben várták tanácsomat.
22-23 Úgy várták szavam,
mint szárazságban az esőt,
tátott szájjal itták szavaimat,
mint tavaszi záport a szomjas föld.
Ha elhallgattam, senki sem szólt többet,
hallgattak mind, tisztelettel.
24 Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak,
arcom derűje felvidította őket.
25 Örömmel laktam velük együtt,
s vezetőjük voltam.
Úgy éltem közöttük,
ahogy a király táborozik seregével,
s megvigasztaltam a gyászolót.”
Footnotes
- Jób 29:6 olajpatakok Szó szerint: „az olajjal megkent szikla körül, mellettem folyt az olaj”. Valószínűleg azt jelenti, hogy Jób olyan bőségesen öntötte az oltárra az olívaolajat az áldozatok bemutatása során, hogy az lefolyt a földre is.
Jób 29
Hungarian Károli
29 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center