Jób 19
Hungarian New Translation
Jób ötödik válasza: Elhagyták az emberek
19 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Meddig kínozzátok még lelkemet, meddig akartok még szavaitokkal összetörni?
3 Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök?
4 Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem.
5 Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot,
6 akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem.
7 Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény.
8 Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, ösvényeimre sötétséget borított.
9 Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát.
10 Kitépte reménységemet, mint valami fát, letördelt körös-körül: tönkrementem.
11 Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem.
12 Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül.
13 Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek.
15 A házamban élők és szolgálóim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé.
16 Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki.
17 Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem.
18 Még a kisgyermekek is megvetnek, ha föl akarok kelni, kicsúfolnak.
19 Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapad, csak a fogam húsa maradt meg.
Jób hisz abban, hogy megváltója él
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem!
22 Miért üldöztök, mint az Isten, miért nem elégedtek meg testemmel?
23 Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe,
24 vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,
26 s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
27 Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.
28 Ha ezt mondjátok: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét,
29 akkor rettegjetek a fegyvertől, mert a harag fegyveres büntetést szül, és megtudjátok, hogy van ítélőbíró.
Jób 19
Hungarian Károli
19 Felele pedig Jób, és monda:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
7 Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society