Font Size
Jób 17
Hungarian New Translation
Jób 17
Hungarian New Translation
17 Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!
Jób barátai rosszindulatúak
2 Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.
3 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?
4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5 Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.
6 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.
7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.
10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.
12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.
13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,
14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek,
15 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?
16 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Jób 17
Hungarian Károli
Jób 17
Hungarian Károli
17 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.
2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?
3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.
4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.
6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.
9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?
15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
Jób 17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jób 17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
17 „Szellemem teljesen összetörted!
Napjaim elfogytak,
készen a sír, amely elnyel engem!
2 Barátaim körülvettek, mind engem gúnyolnak,
csak nézem, mily kegyetlenül vádaskodnak.
3 Istenem, csak te támogass engem,
csak te állj ki mellettem!
Hiszen nincs senki más,
aki értem kezeskedne!
4 Barátaim elméjét bezártad,
ezért nem értenek meg engem.
Ne engedd hát, kérlek,
hogy szavaik legyőzzenek!
5 Az ember inkább a gyermekeit hanyagolja el,
de megsegíti bajba jutott barátját.
Barátaim pedig most ellenem fordultak!
6 Mindenki rajtam gúnyolódik,
sőt, arcomba köpnek!
7 Alig látok a sok sírás miatt,
tagjaim elsorvadtak,
elfogytam, mint az árnyék.
8 Az igazak ezt látva elborzadnak,
az ártatlan pedig a bűnös ellen fordul.
9 De az igaz mégis ragaszkodik útjához,
az ártatlan megerősödik.
10 Hát jöjjetek csak újra, barátaim,
mutassátok meg, mit vétettem!
Úgysem találok köztetek bölcset!
11 Életem már úgyis odavan!
Terveimből már nem lesz semmi!
Dédelgetett reményeim
12 a nappal helyére az éjszakát hozzák,
s a világosság helyére a sötétséget.
13 Mert a holtak hazájába kívánkozom,
a sötétségben vetek ágyat magamnak!
14 Azt mondom a sírnak: »Te leszel apám«,
s a férgeknek: »Ti vagytok nővéreim és anyám!«
15 Ugyan hol van még számomra remény,
és ha van is, ki törődik vele?!
16 Vajon reményem is velem együtt hal meg?
Vajon az is átmegy a holtak kapuján?
Együtt szállunk alá a porba mindketten?”
Job 17
New International Version
Job 17
New International Version
17 1 My spirit(A) is broken,
my days are cut short,(B)
the grave awaits me.(C)
2 Surely mockers(D) surround me;(E)
my eyes must dwell on their hostility.
3 “Give me, O God, the pledge you demand.(F)
Who else will put up security(G) for me?(H)
4 You have closed their minds to understanding;(I)
therefore you will not let them triumph.
5 If anyone denounces their friends for reward,(J)
the eyes of their children will fail.(K)
6 “God has made me a byword(L) to everyone,(M)
a man in whose face people spit.(N)
7 My eyes have grown dim with grief;(O)
my whole frame is but a shadow.(P)
8 The upright are appalled at this;
the innocent are aroused(Q) against the ungodly.
9 Nevertheless, the righteous(R) will hold to their ways,
and those with clean hands(S) will grow stronger.(T)
10 “But come on, all of you, try again!
I will not find a wise man among you.(U)
11 My days have passed,(V) my plans are shattered.
Yet the desires of my heart(W)
12 turn night into day;(X)
in the face of the darkness light is near.(Y)
13 If the only home I hope for is the grave,(Z)
if I spread out my bed(AA) in the realm of darkness,(AB)
14 if I say to corruption,(AC) ‘You are my father,’
and to the worm,(AD) ‘My mother’ or ‘My sister,’
15 where then is my hope—(AE)
who can see any hope for me?(AF)
16 Will it go down to the gates of death?(AG)
Will we descend together into the dust?”(AH)
Hungarian New Translation (NT-HU)
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
Hungarian Károli (KAR)
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
New International Version (NIV) 
Holy Bible, New International Version®, NIV® Copyright ©1973, 1978, 1984, 2011 by Biblica, Inc.® Used by permission. All rights reserved worldwide.
NIV Reverse Interlinear Bible: English to Hebrew and English to Greek. Copyright © 2019 by Zondervan.