Add parallel Print Page Options

Jób kutatja szenvedése okát

10 Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!

Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem?

Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel?

Vajon testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogyan az ember lát?

Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?

Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,

pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!

Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?

Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?

10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?

11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.

12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.

13 Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod:

14 Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.

15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem. Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat!

16 Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat.

17 Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan támadnának ellenem.

18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!

19 Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!

20 Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,

21 mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának országába,

22 a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe, ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség.

10  Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

11 Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.

13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.

15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!

20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

21 Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.

10 „Lelkemből megutáltam az életemet!
    Szabadjára engedem panaszomat,
kiöntöm lelkem keserűségét,
    hadd szóljak szabadon!
Azt mondom Istennek: Ne ítélj el,
    hadd tudjam, mivel vádolsz engem!
Mi hasznod belőle, ha engem nyomorgatsz,
    miért veted meg kezed alkotását?
Miért pártolod a gonoszok szándékait?
Pedig szemeid nem emberszemek,
    te nem úgy látsz, mint a halandó!
Napjaid nem olyanok, mint a mi napjaink,
    esztendeid nem mérhetők az ember idejéhez.
Miért kutatod hát bűneimet,
    miért keresed vétkemet?
Pedig tudod, hogy ártatlan vagyok,
    s nincs, aki kezedből kimentsen engem!

Kezed formálta testem,
    s most mégis ellenem fordulsz, hogy elpusztíts?!
Emlékezz rá, hogy agyagból formáltál,
    s most ismét porrá zúzol kíméletlenül?
10 Úgy öntöttél formába,
    mint a tejet, mikor sajtot készítenek.
11 Te öltöztettél fel hússal és bőrrel,
    te illesztetted egybe csontjaim és inaim.
12 Megelevenítettél, körülvettél hűséges szereteteddel,
    gondviselésed őrizte szellemem.
13 Szívedben ezt mélyen elrejtetted,
    hiszen tudom, hogy ezt tervezted felőlem.
14 Ha vétkezném, te azt is látnád,
    s bűnömet nem nézed el.
15 Jaj nekem, ha bűnös vagyok!
    De ha ártatlan, akkor sem emelhetem fel a fejem,
    mert elborít az átok és gyalázat.
Torkig vagyok a megaláztatással!
16 Ha nagyra tartanám magam,
    rögtön rám rohannál, mint éhes oroszlán,
    csodáidat ellenem fordítanád,
17 tanúkat állítanál, hogy vádoljanak,
    haragod fellángolna,
    és sereged felsorakozna ellenem.

18 Miért is hoztál ki anyám méhéből?
    Jobb lett volna holtan születnem,
19 mint aki van is, meg nincs is,
    kinek sírja az anyaméh!
20 Napjaim oly rövidek!
    Fordulj el tőlem, kérlek,
    hadd viduljak fel egy kissé,
21 mielőtt a halál árnyékának földjére költözöm,
    ahonnan nincs visszaút,
22 ahol sűrű sötétség és homály,
    szüntelen káosz uralkodik,
    ahol még a fény is sötétség!”

10 “I loathe my very life;(A)
    therefore I will give free rein to my complaint
    and speak out in the bitterness of my soul.(B)
I say to God:(C) Do not declare me guilty,
    but tell me what charges(D) you have against me.(E)
Does it please you to oppress me,(F)
    to spurn the work of your hands,(G)
    while you smile on the plans of the wicked?(H)
Do you have eyes of flesh?
    Do you see as a mortal sees?(I)
Are your days like those of a mortal
    or your years like those of a strong man,(J)
that you must search out my faults
    and probe after my sin(K)
though you know that I am not guilty(L)
    and that no one can rescue me from your hand?(M)

“Your hands shaped(N) me and made me.
    Will you now turn and destroy me?(O)
Remember that you molded me like clay.(P)
    Will you now turn me to dust again?(Q)
10 Did you not pour me out like milk
    and curdle me like cheese,
11 clothe me with skin and flesh
    and knit me together(R) with bones and sinews?
12 You gave me life(S) and showed me kindness,(T)
    and in your providence(U) watched over(V) my spirit.

13 “But this is what you concealed in your heart,
    and I know that this was in your mind:(W)
14 If I sinned, you would be watching me(X)
    and would not let my offense go unpunished.(Y)
15 If I am guilty(Z)—woe to me!(AA)
    Even if I am innocent, I cannot lift my head,(AB)
for I am full of shame
    and drowned in[a] my affliction.(AC)
16 If I hold my head high, you stalk me like a lion(AD)
    and again display your awesome power against me.(AE)
17 You bring new witnesses against me(AF)
    and increase your anger toward me;(AG)
    your forces come against me wave upon wave.(AH)

18 “Why then did you bring me out of the womb?(AI)
    I wish I had died before any eye saw me.(AJ)
19 If only I had never come into being,
    or had been carried straight from the womb to the grave!(AK)
20 Are not my few days(AL) almost over?(AM)
    Turn away from me(AN) so I can have a moment’s joy(AO)
21 before I go to the place of no return,(AP)
    to the land of gloom and utter darkness,(AQ)
22 to the land of deepest night,
    of utter darkness(AR) and disorder,
    where even the light is like darkness.”(AS)

Footnotes

  1. Job 10:15 Or and aware of