Habakuk 3
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Imádság
3 Habakuk próféta imádsága.[a]
2 Örökkévaló, hallottam régi tetteidről,
s félelem tölt el, ha csodáidat szemlélem!
Ó, Örökkévaló, a mi időnkben is cselekedj hasonlóan,
most is jelentsd ki magad népednek, mint régen!
Kérlek, még haragodban is légy hozzánk irgalmas! Szela
3 Isten dél[b] felől közeledik,
a Párán[c] hegyéről jön a Szent. Szela
Dicsősége betölti a Mennyet,
dicséretével megtelik a föld!
4 Ragyog, mint a Nap,
kezéből fénysugarak indulnak,
ott van hatalmának rejtekhelye.
5 Előtte halálos járvány pusztít,
lába nyomát döghalál követi.
6 Ahol megáll, földrengés támad,
ahová néz, reszketnek a népek.
Szétmállanak az ősi hegyek,
elsüllyednek az ősi halmok.
De az ő útjai örökkévalók!
7 Látom, összedőlnek Kúsán sátrai,
reszketnek Midján[d] földén a sátrak,
lakóik félve remegnek.
8 Örökkévaló, a folyókra haragudtál meg?
A folyókra haragszol, vagy a tengerre,
hogy vágtató lovakon,
robogó harci szekereken
száguldasz a győzelemre?
9 Nyilaidat előveszed tegzedből,
s íjadat kifeszíted. Szela
Meghasítod a földet,
és folyók ömlenek a száraz földön.
10 Meglátnak téged a hegyek és remegnek,
vízáradat borítja el a földet,
megszólalnak a mélység vizei,
és magasra csapnak a hullámok.
11 A Nap és a Hold megállnak az égen,
amikor villámló nyilaidat
és ragyogó lándzsád meglátják.
12 Haragodban megtaposod a földet,
eltiprod a nemzeteket.
13 Csatába indulsz,
hogy népedet megszabadítsd,
felkentedet[e] győzelemre vezeted.
Lesújtasz a gonoszok vezérére,
seregestől elpusztítod.[f] Szela
14 Saját nyilaival lövöd le
a gonoszok vezérét,
aki forgószélként ránk tört seregével,
hogy szétszórja népünket.
Már előre örült,
hogy saját otthonában
pusztíthatja el a védteleneket.
15 Bizony, megtaposod lovaiddal
a tenger habjait,
a nagy vizek hullámait!
Mégis örvendezek az Örökkévalóban!
16 Hallottam mindezt,
és egész testem remeg!
Fogaim vacognak a félelemtől,
csontjaim reszketnek,
lábam rogyadozik.
Mégis nyugodtan várom,
amíg a látomás beteljesül,
amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.
17 Bár a fügefa nem fog virágozni,
s nem terem a szőlő, sem az olajfa,
a szántóföldön elmarad az aratás,
kipusztul az akolból a juhnyáj,
s az ökrök istállója üresen áll,
18 én mégis örvendezek az Örökkévalóban,
ujjongok szabadító Istenemben!
19 Mert az Örökkévaló Isten
megerősít engem!
Biztossá teszi lépéseimet,
mint a hegyi kecskék ugrásait,
és magas sziklákon vezet engem.
A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.
Footnotes
- Habakuk 3:1 Ez a fejezet tulajdonképpen zsoltár. Az eredeti szövegben még szerepel a „sigjónót” szó is, amelynek jelentése ismeretlen. Talán a zenészeknek szóló utasítás lehet.
- Habakuk 3:3 dél Szó szerint: „Témán”. Edom országának középső része, Izráeltől délre.
- Habakuk 3:3 Párán Az Izráeltől délre fekvő hegyek egyik csúcsa.
- Habakuk 3:7 Kúsán… Midján Arab törzsek, sátorlakó nomád pásztorok.
- Habakuk 3:13 felkent Szó szerint: „messiás” — vonatkozhat egy fölkent királyra, vagy a Messiásra is.
- Habakuk 3:13 Lesújtasz… elpusztítod Szó szerint: „Lesújtasz a gonoszok házának fejére, és lecsupaszítod az alapjától a nyakáig.”
Habakuk 3
Hungarian Károli
3 Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
2 Uram, hallám, a mit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességrõl!
3 Isten a Témán felõl jön, és a Szent a Párán hegyérõl. Szela. Dicsõsége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
4 Ragyogása, mint a napé, sugarak [támadnak] mellõle; és ott van az õ hatalmának rejteke.
5 Elõtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
6 Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az õ ösvényei örökkévalók!
7 Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
8 A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bõszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
9 Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek [esküvéssel tett] igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.
10 Látnak téged [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait.
11 A nap [és] hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétõl [és] ragyogó kopjád villanásától.
12 Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
13 Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a fõt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!
14 Saját dárdájával vered át az õ vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
15 Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
16 Hallám és reszket a bensõm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
17 Mert a fügefa nem fog virágozni, a szõlõkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
18 De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vígadok az én szabadító Istenemben.
19 Az Úr Isten az én erõsségem, hasonlókká teszi lábaimat a nõstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklõmesternek, az én hangszereimmel.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center