Add parallel Print Page Options

Prófécia, amelyet Habakuk próféta látott.

A próféta első panasza

Szüntelen hozzád kiáltok,
    Örökkévaló,
    miért nem hallgatsz meg?
Kiáltok hozzád az erőszak miatt,
    de nem szabadítasz meg minket!
    Meddig vársz még?
Miért kell ennyi sok
    igazságtalanságot látnom?
Hogy nézheted el
    ezt a sok gonoszságot?
Mindenütt pusztítás
    és erőszak tárul elém,
bármerre nézek,
    mindenütt viszály és pereskedés!
Erőtlen a törvény,
    nem érvényesül az igazság.
A bűnös nyeri a pert,
    az ártatlan veszít,
    a gonoszoknak kedvez az ítélet!

Az Örökkévaló válaszol

„Nézzétek a nemzeteket,
    és lássátok,
    ámuljatok és csodálkozzatok!
Mert oly dolgot teszek napjaitokban,
    amelyet el sem hinnétek,
    ha csak hírét hallanátok.
Nézzétek!
    Megnövelem a káldeusok[a] hatalmát,
    kiterjesztem birodalmukat.
Kegyetlen és erőszakos nép ez,
    meghódít messzi földeket,
elfoglalja mások lakóhelyét,
    leigázza a népeket.
Rettenetes és félelmetes nép,
    amely maga szabja törvényét,
    nem tisztel senkit.
Lovaik gyorsabbak, mint a párducok,
    vadabbak, mint az éhes farkasok.
Lovasaik serege messzi földeket bejár,
    vágtatva repülnek, hirtelen támadnak,
    ahogy a sas lecsap zsákmányára.
Erőszakosak, mindent letipornak,
    mind előre néz, amint vonulnak,
s annyi foglyot ejtenek,
    mint tenger partján a homok.
10 Kinevetik a királyokat,
    gúnyolják a fejedelmeket,
az erős várakból csúfot űznek,
    sáncokat emelnek,
    elfoglalják mindet.
11 Majd elvonulnak, mint a vihar,
    tovaszállnak, mint a szél.
Saját hatalmuk az istenük,
    ez az ő bűnük!”

A próféta második panasza

12 Örökkévaló! Te vagy a Szent,
    te vagy az Isten
    ősidőktől fogva és örökké!
Mégsem fogunk elpusztulni!
Te rendelted a káldeusokat,
    hogy ítéleted végrehajtsák.
Kősziklám, te akartad,
    hogy ők büntessenek bennünket.
13 Tisztább a szemed,
    mintsem hogy elnézd a gonoszságot,
    s tétlenül nézd az igazságtalanságot!
Miért tűröd hát
    ezeket a gonoszokat?
Miért hallgatsz,
    mikor az igazabbat pusztítják?

14 Olyanná tetted az embert,
    mint a tenger halait,
vagy mint a férgeket,
    amelyeknek nincs vezérük!
15 Az ellenség úgy ejti őket fogságba,
    mint a horgász a halakat.
Úgy keríti hatalmába a foglyokat,
    mint a halászok hálója a zsákmányt,
    s együtt örülnek a fogásnak.
16 Ezért mutat be áldozatot hálójának,
    ezért áldoz tömjénfüsttel kerítőhálójának,
hiszen így szerez gazdagságot,
    így jut bőséges élelemhez.
17 Meddig teheti ezt még?
    Szüntelenül pusztíthatja
    a népeket, kegyetlenül?

Footnotes

  1. Habakuk 1:6 káldeusok A Babilóniai Birodalom egyik néptörzse, amelybe Nebukadneccar király is tartozott. Sokszor az egész birodalmat jelképezi. Az 5–17 versekben az „erőszakos idegen sereg” valószínűleg a Júdeát elpusztító babilóniai hódítókat jelenti.

A teher, a melyet Habakuk próféta látott.

Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erõszak miatt, és nem szabadítasz meg!

Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erõszak van elõttem, per keletkezik és versengés támad!

Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!

Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!

Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerõ nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi.

Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát.

És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és elõtörtetnek az õ lovasai; és az õ lovasai messzirõl jõnek, repülnek, mint a zsákmányra sietõ keselyû.

Mindnyája ragadományért jön, arczuk elõre néz, és annyi foglyot gyûjt, mint a föveny.

10 Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erõsséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.

11 Majd tovaszáll viharként és elvonul és bûnbe esik; õ kinek istene az õ hatalma.

12 Avagy nem te vagy-é Uram, öröktõl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted õt, oh Uram, fenyítõül választottad õt, én erõsségem!

13 Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled [hát] a hitszegõket? [és] hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!

14 Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?

15 Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be õket; ezért örül és vígad.

16 Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az õ hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és zsíros az õ eledele.

17 Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?!