Ezsdrás imádsága

9 Ezután Izráel népének a vezetői hozzám jöttek, és ezt mondták: „Izráel népe — de még a papok és a léviták is — összekeveredtek a körülöttünk élő nem zsidó népekkel, és átvették ezeknek a népeknek az utálatos szokásait! Nem különültek el a kánaániak, hettiták, perizziek, jebúsziak, ammoniak, moábiak, egyiptomiak és emóriak népétől és szokásaitól, ² mert ezek közül a népek közül vettek maguknak és fiaiknak feleségeket. Így összekeverték Izráel szent népét a környező népekkel. Sőt, az izráeli vezetők és főemberek voltak az elsők, akik ezt a hűtlenséget elkövették!”

³ Amikor ezt meghallottam, megszaggattam a ruhámat és a köpenyemet, téptem a hajamat és a szakállamat, és egészen magamba roskadva szótlanul ültem. ⁴ Akkor körém gyűltek azok, akik Izráel Istenének szavát istenfélő szívvel tisztelték. Félve gondoltak arra, milyen súlyos következményei lesznek annak, hogy a száműzetésből hazatért nép engedetlen volt Isten szava iránt. Én pedig szótlanul és szomorúan ültem az esti áldozat idejéig.

⁵ Akkor azonban összeszedtem magamat, felkeltem, és imádkozni kezdtem. Megszaggatott ruhában térdre estem, és kinyújtottam kezeimet az Örökkévalóhoz, Istenemhez, ⁶ és így kiáltottam hozzá:

„Ó Istenem, a tekintetemet sem merem rád emelni, annyira szégyellem magam! Igen, szégyellem magam, mert bűneink egészen elborítottak bennünket, és vétkeink az égig érnek! ⁷ Ősapáinktól fogva mind a mai napig egyre csak halmoztuk bűneinket — s ezek miatt zúdult ránk annyi büntetés. Idegen királyok uralkodtak rajtunk, utolért bennünket a kard és száműzetés, kiraboltak és megaláztak bennünket — és mindez még ma is így van.

⁸ Most pedig — egy kis idővel ezelőtt — Istenünk, az Örökkévaló jóindulattal fordult hozzánk! Megengedte, hogy a száműzetésből népünk maradéka hazatérjen, és adott nekünk egy talpalatnyi helyet, hogy a Templomát újjáépítsük, ahol Istenünk felderíti arcunkat és felvidítja tekintetünket, hogy egy kissé megelevenedjünk a szolgaságból.

⁹ Mert igaz, hogy szolgák vagyunk, nem szabadok — de Istenünk mégsem felejtkezett el rólunk, még szolgaságunkban sem! Sőt, igen kegyelmes volt hozzánk, megelevenített bennünket, és jóindulatra indította irántunk Perzsia királyait, akik megengedték, hogy helyreállíthassuk romjaiból, és újjáépítsük Istenünk Templomát. Bizony, Istenünk, az Örökkévaló maga védelmezett meg bennünket Júdeában és Jeruzsálemben, mint egy erős kőfal!

¹⁰ Istenünk, mit is mondhatnánk ezek után? Hiszen ismét eltértünk parancsolataidtól, ¹¹ amelyeket szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad:

»Azt a földet, amelyre most bementek, hogy elfoglaljátok, bemocskolták a rajta lakó népek súlyos bűnei. Bizony, megfertőzték azt a földet utálatos és gonosz tetteikkel, megtöltötték azt bűneikkel egyik végétől a másikig! ¹² Ezért, Izráel népe, ne keveredjetek össze velük! Ne adjátok leányaitokat feleségül az ő fiaiknak! Ne vegyetek feleséget fiaitoknak közülük! Ne segítsétek elő boldogulásukat, ne kössetek velük békét — azért, hogy erősek legyetek, élvezzétek a föld termését, és örökségül hagyjátok azt fiaitokra mindörökké.«

¹³ Mit is mondhatunk neked, Istenünk, mindezek után, amik velünk történtek gonoszságaink és tengernyi bűnünk miatt? Pedig te, Istenünk, nem bűneink mértéke szerint, hanem sokkal kíméletesebben bántál velünk! Sőt, még maradékot is hagytál népünkből, és megengedted, hogy e maradék hazatérjen a száműzetésből. ¹⁴ Most pedig — mindezek után — ha ismét áthágjuk parancsaidat, és összeházasodunk ezekkel az idegen népekkel, akik annyi utálatos gonoszságot követtek el, vajon nem fogsz-e haragodban eltörölni bennünket a föld színéről, hogy még írmagja sem marad népünknek?!

¹⁵ Ó Örökkévaló, Izráel Istene, igazságos Isten! Itt állunk előtted — a maradék, amelyet magadnak megőriztél — és bűneink súlya terhel bennünket. Bizony, bűnösök vagyunk mindannyian! Egyikünk sem állhat meg előtted ártatlanul.”