Add parallel Print Page Options

Bálványimádás a Templomban

A száműzetés hatodik évében,[a] a hatodik hónap ötödik napján történt. Júda vezetői éppen nálam voltak, a házamban, amikor hirtelen Uram, az Örökkévaló rám tette kezét. Egy emberhez hasonló alakot láttam, aki mintha tűzből lett volna. Deréktól lefelé égő tűzből volt, deréktól fölfelé pedig olyan ragyogóan fényes volt, mint az olvasztott fém. Láttam, hogy valaki felém nyújtja a karját, és megragad a hajamnál fogva. Majd szellemben felemelt az ég és föld közé, és Jeruzsálembe vitt. Az Istentől küldött látomásban a Templom belső udvarának északi kapujához érkeztem, ahol az a bálványszobor állt, amely Istent féltékeny haragra ingerelte. Azután Izráel Istenének dicsőségét láttam — éppen olyan volt, mint amilyennek előzőleg látomásban láttam, a völgyben.

Megszólított: „Ember fia, nézz észak felé!” Arra néztem, és az oltár melletti kapunál ott állt az a bálványszobor, amely Istent féltékeny haragra ingerelte.

Majd ezt mondta: „Ember fia, látod, milyen undorító és rettenetes dolgokat művel Izráel népe?! Ide helyezték bálványukat, éppen az én Templomom mellé! De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked.”

Ezután a Templom udvarának a kapujához vitt, ahol egy rést láttam a falban. Majd ezt mondta: „Ember fia, törj egy rést a falon!” Úgy is tettem, és egy ajtót láttam.

„Menj be az ajtón — mondta —, és lásd meg, milyen szörnyű gonoszságokat művelnek ott!” 10 Bementem, és ott undorító hüllők, kígyók és egyéb tisztátalan állatok bálványszobrait találtam. Izráel népe ezeket imádta! Sőt, a falakon is körös-körül ezeknek a bálványoknak a képeit láttam!

11 Izráel hetven vezetője ott állt a bálványok előtt, mindegyikük kezében füstölő, amelyből tömjénfüst szállt fel. Megismertem közülük Jaazanjáhut, Sáfán fiát. 12 Akkor Isten ezt mondta: „Ember fia, látod, mit művelnek Izráel vezetői a sötétben? Mindegyiknek megvan a maga bálványa, a saját külön titkos kamrájában, azt imádja. Azt gondolják: »Az Örökkévaló úgysem lát bennünket! Elhagyta az országot, nem törődik velünk.«” 13 Majd azt mondta az Örökkévaló: „De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek.”

14 Azután az Örökkévaló Templomának az északi kapujához vitt, ahol asszonyok ültek, és Tammúzt[b] siratták.

15 „Láttad ezt, ember fia? De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek” — mondta. 16 Majd a belső udvarba vitt, ahol huszonöt férfit láttam az Örökkévaló Templomának kapuja és az oltár között, akik a földre borulva imádkoztak. De nem a Templom felé néztek, hanem az ellenkező irányba! Hátukat fordították az Örökkévaló Templomának, és kelet felé fordultak: a Napot imádták!

17 Majd ezt mondta nekem: „Láttad ezt, ember fia? Hát nem elég, hogy Júda törzsének népe itt a Templomban ilyen szörnyű és utálatos dolgokat művel, még az egész országot is betöltik erőszakossággal, és hátat fordítanak nekem, hogy haragra ingereljenek?! Nézd meg, hogyan tartják azt az ágat az orruk elé! 18 Ezért haragomban elbánok velük, szemem nem szánja meg őket, nem könyörülök rajtuk. Akárhogy kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket!”

Footnotes

  1. Ezékiel 8:1 hatodik évében Ez Kr.e. 592-ben történt.
  2. Ezékiel 8:14 Tammúz Ókori bálványisten, akinek kultusza Mezopotámiában, Arámban és Kánaánban terjedt el.