Bírák 5
Hungarian New Translation
Debóra éneke
5 Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia:
2 Feltámadt az életkedv Izráelben, önként fölkelt a nép, áldjátok hát az Urat!
3 Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének.
4 Amikor Széírből kijöttél, Uram, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is.
5 Remegtek a hegyek az Úr színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az Úrnak színe előtt.
6 Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak.
7 Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként.
8 Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben.
9 Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az Urat!
10 Akik fehér szamarakon nyargaltok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, emlegessétek!
11 Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az Úr igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az Úr népe.
12 Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl Bárák, fogd foglyaidat, Abínóam fia!
13 Így jött a dicső maradék, jött az Úr népe a hősökkel hozzám:
14 Az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók,
15 Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak.
16 Mért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak.
17 Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán mért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél.
18 De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain.
19 Királyok jöttek, harcoltak, ugyancsak harcoltak Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt se vehettek el.
20 Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Siserával.
21 A Kísón patakja elsodorta őket, az ősi patak, Kísón patakja. - Folytasd lelkem, teljes erővel!
22 Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei!
23 Átkozzátok Mérózt - mondta az Úr angyala -, átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek el segíteni az Úrnak, segíteni az Úrnak a hősök közt!
24 De áldott asszony Jáél, a kéni Heber felesége, legáldottabb a sátorlakó asszonyok közt.
25 Vizet kértek, s ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott.
26 Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a sulykoló szerszámért. Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát.
27 Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül.
28 Az ablakon át kinézett, jajgatott Sisera anyja a rostélyon át: Miért késik annyit, mért nem jön harci kocsija? Mért gurulnak oly lassan hadi szekerei?
29 Legbölcsebb udvarhölgye válaszol, ő meg ismétli magában szavait:
30 Talán zsákmányt leltek, s osztozkodnak rajta, egy vagy két rabnő is jut minden férfinak! Tarka ruha a Sisera zsákmánya, tarka ruha a zsákmánya, egy vagy két tarka, festett kendőt hoz a nyakamra zsákmányul!
31 Így vesszen el, Uram, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében. És béke lett az országban negyven esztendeig.
Birák 5
Hungarian Károli
5 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben,
Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!
Én, én az Úrnak éneket mondok,
Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.
4 Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl:
Megrendült a föld, csepegett az ég,
A föllegek is víztõl áradának.
5 A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt,
Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe elõtt.
6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,
Jáhel idejében pihentek az utak,
És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
7 Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,
Mígnem én Debora felkelék,
Felkelék Izráel anyjaként.
8 Új isteneket ha választott [a nép,]
Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk elõtt;
De paizs, és dárda avagy láttatott-é
A negyvenezereknél az Izráel között?
9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,
Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
10 Kik ültök fehér szamarakon,
Kik ültök a szõnyegeken
És a kik gyalog jártok: [mind] énekeljetek!
11 Az íjászok szavával a vízmerítõk között,
Ott beszéljék az Úrnak igazságát,
Az õ faluihoz való igazságit Izráelben.
Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe!
12 Kelj fel, kelj fel Debora!
Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13 Akkor lejött a hõsök maradéka;
Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,
Utánad Benjámin, a te néped közé;
Mákirból jöttek le vezérek,
És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
15 És Issakhár fejedelmei Deborával,
És mint Issakhár, úgy Bárák
A völgybe rohan követõivel.
[Csak] a Rúben patakjainál
Vannak nagy elhatározások.
16 Miért [maradtál] ülve a hodályban?
Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!
Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17 Gileád a Jordánon túl pihen.
Hát Dán miért idõzik hajóinál?
Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép,
És Nafthali, a mezõség magaslatain!
19 Királyok jöttek, harczoltanak;
Akkor harczoltak a Kanaán királyai
Taanaknál, Megiddó vizénél;
[De] egy darab ezüstöt sem vettenek.
20 Az égbõl harczoltak,
A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!
21 A Kison patakja seprette el õket;
Az õs patak, a Kison patakja!
Végy erõt én lelkem!
22 Akkor csattogtak a lovak körmei
A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23 Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -
Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,
Az Úrnak segélyére vitézei közé.
24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,
A Keneus Héber felesége,
A sátorban [lakó] nõk felett legyen áldott!
25 [Az] vizet kért, õ tejet adott,
Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
26 Balját a szegre,
Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta,
És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,
És összetörte, általfúrta halántékát,
27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,
Lábai között leroskadt, elesett;
A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28 Kinézett az ablakon, és jajgatott
Siserának anyja a rostélyzat mögül:
"Miért késik megjõni szekere?
Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;
Õ egyre csak azok szavait ismételgeti:
30 "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?
Egy-két leányt minden férfiúnak;
A festett kelmék zsákmányát Siserának;
Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,
Egy színes kendõt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
31 Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!
De a kik téged szeretnek, [tündököljenek] mint a kelõ nap az õ erejében!
És megnyugovék a föld negyven esztendeig.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society