Add parallel Print Page Options

A hadviselés törvényei

20 Mózes így folytatta: Amikor harcba vonultok ellenségeitek ellen, és azt látjátok, hogy ők vannak többen, sok harci szekerük és nagyobb lovasságuk van, akkor se féljetek tőlük, mert Istenünk, az Örökkévaló, aki kihozott bennünket Egyiptomból, mellettetek áll! A csata megkezdése előtt álljon elő a pap, és mondja ezt a harcosok bátorítására: „Izráeli férfiak! Ti most megütközni készültök ellenségeinkkel. Ne féljetek tőlük! Legyetek bátrak és erősek! Ne ijedjetek meg tőlük, mert maga az Örökkévaló, Istenünk megy veletek a csatába, és ő harcol ellenségeinkkel, hogy nektek adja a győzelmet!”

Azután a vezetők hirdessék ki: „Lépjen elő, aki otthonában új házat épített, de még nem avatta föl, és nem lakott benne! Térjen most haza, nehogy más avassa fel a házát, ha ő meghal a harcban! Lépjen elő, aki szőlőskertet telepített, de még nem kóstolta meg a gyümölcsét! Térjen most haza, nehogy más élvezze annak gyümölcsét, ha ő meghal a harcban! Lépjen elő, akinek eljegyzett menyasszonya van, de még nem vette feleségül! Térjen most haza, nehogy más férfi vegye a menyasszonyát feleségül, ha ő meghal a harcban.

Lépjen elő, aki elvesztette a bátorságát, és fél az ellenségtől! Térjen most haza, nehogy a gyávaságával megfertőzze a bajtársait is!” Amikor a vezetők befejezik ezt, álljanak a csapatok élére a parancsnokok, és vezessék őket a harcba.

10 Amikor hadba vonultok egy város ellen, először szólítsátok fel annak lakosait, hogy békével adják fel a várost. 11 Ha kinyitják a város kapuit, és megadják magukat, legyenek szolgáitok, és végezzenek ingyen munkát, de ne bántsátok őket! 12 De ha nem fogadják el a békét, akkor ostromold meg a várost. 13 Amikor pedig Istenünk, az Örökkévaló kezetekbe adja azt, és elfoglaljátok, akkor a városban minden férfit hányjatok kardélre, 14 de a többieket ne bántsátok! Az asszonyok és a gyerekek legyenek a szolgáitok. Az állatokat és a városban talált értékeket tekintsétek hadizsákmánynak, és vegyétek birtokba, mert Istenünk, az Örökkévaló adta azokat a kezetekbe. 15 Így járjatok el abban az esetben, ha az a város távol van országotoktól.

16 De annak a földnek a városaiban, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nektek ad örökségül, egyetlen embert vagy állatot se hagyjatok életben! 17 Ezeket a népeket: a hettitákat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat irtsátok ki mind egy szálig — ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megparancsolta! 18 Igen, ezeket a nemzeteket el kell pusztítanotok, nehogy átvegyétek tőlük azokat az utálatos szokásokat, ahogyan ők tisztelik a saját isteneiket! Nehogy ti is hasonlóképpen vétkezzetek Istenünk, az Örökkévaló ellen.

19 Amikor hosszú ideig ostromoltok egy-egy várost, a körülötte lévő gyümölcsösökben ne vágjátok ki a termő gyümölcsfákat. Gyümölcsüket megehetitek, de ne pusztítsátok el a gyümölcsfákat. Miért kellene bűnhődni a fáknak az emberek miatt? Vagy azokat is ostromolni akarjátok? 20 Csak azokat a fákat vágjátok ki, amelyek nem teremnek ehető gyümölcsöt. Azokból építsetek ostromműveket a város ellen, amíg azt el nem foglaljátok.